Mit gondoltok az olyan anyáról aki gyermek mellett dohányzik?

Ez is egy probléma megoldási stratégia (a menekülés egy szerhez) csak sajnos nem hatékony. Ahogy mondani szokás,ha gödörbe kerülsz a legrosszabb, amit teszel, hogy ásni kezdesz. Te most épp tetézed a rosszat, ami történt veled. A havi cigi árából inkább keress egy pszichológust, aki más utakat mutat neked a probléma okozta feszültség levezetésére. Én nem ítélkezem feletted. Őszintén segíteni szeretnék. Azzal semmire nem mész,ha azt mondja valaki fuuuuuj cigi.

Tegyél magadért és a családodért!

3 és féléves a fiam. Nem tudtam szoptatni, így 4 hónapos volt, amikor visszaszoktam. Arra figyeltem,hogy mindig akkor gyújtsak rá, amikor alszik. Természetesen kezet mostam, és Listerine-nel kiöblítettem a számat. Ahogy nagyobb lett, kint az udvaron is úgy gyújtottam rá,ha ő távolabb játszott. Most várom a tesót, természetesen nem dohányzom, de sajnos tudom,hogy vissza fogok szokni.

De soha nem toltam így babakocsit, sőt, tényleg ha nyáron kint vagyunk az udvaron, akkor minél távolabb megyek tőle.

Abban, ahogy teszed, nem találok kivetnivalót...hacsak azt nem, hogy nem mutatsz jó példát a gyerekednek. Ha tőle távolabb teszed, akkor is látja, és nem biztos, hogy olyan helyénvaló azzal a tudattal felnőnie, hogy a dohányzás a világ legtermészetesebb dolga...hiszen anya is ezt teszi. Te példát mutatsz a gyerekednek, ha tetszik, ha nem, minden mozdulatunkat, reakciónkat másolják a gyerekeink. Én biztosan nagyon szégyellném magam, ha a gyerekem ilyen helyzetben látna. Már akkor szégyellem magam, ha nagyon ritkán elgurul a gyógyszerem, és idegesebben reagálok a kelleténél, a fiam pedig csodálkozva néz, mintha azt kérdezné, hogy anyával mi történt. De azt gondolom, emberből vagyok, nem árt, ha a fiam néha látja, milyen anya olyankor, amikor nagyon dühös. De a dohányzás nem az élet velejárója. Az a te gyengeséged.

A szüleim anno, amikor a tesóm és én kisgyerekek voltunk a kilencvenes évek elején /akkoriban kifejezetten divatos volt dohányozni, ma már nem az/, a lakásban pöfékeltek, vágni lehetett a füstöt a lakásban, ez ma elképzelhetetlen lenne. A példamutatásról és a.mintakövetésről annyit, hogy a bátyám és én is kisgyerekkémt kipróbáltuk a cigit, fiatal felnőttként erős dohányosok voltunk, tök természetes volt, ebben nőttünk fel, hiába papoltak a szüleim, hogy ne dohányozzunk, nem voltak hitelesek ebben a kérdésben. A bátyám nem, én viszont letettem, soha nem tudnék már rágyújtani.

Egyébként a szüleim fantasztikus szülők voltak, bár így szülőként tudom, hogy irtó felelőtlenek. Édesapám 6 éve, 57 évesen tüdőbetegségben halt meg.

Szval mit gondolok egy a gyereke mellett dohányzó anyáról? Azt, hogy felelőtlen, nem gondolja végig, hosszú távon milyen élettani és lelki hatásai lehetnek az ő szenvedélyének a gyerekre nézve, egyszóval nem értem az ilyen szülőt.