Mit gondoltok arról, ha valaki kutyát/macskát bent tart a házban újszülött mellett?

Én nem csak újszülött mellett,de semmilyen körülmények között sem tartanék házban szőrös állatot(kutya,macska,hörcsög,patkány,tengeri malac, stb.)!

Azoknak kint a helye az udvaron,a házon kívül!

Nyilván aki panelben él, nem fogja menhelyre adni a kutyáját, macskáját.

Mi kertesben élünk, a rotinknak szabad bejárása van a ház bizonyos részeibe. Nem löktem ki, amikor babánk született, mert ettől a kutyában csak féltékenység alakulna ki. Megmutattuk neki a babát, megszaglászta, elfogadta. tény, hogy a legjobb, legszelídebb kutya. Azért kettesben sosem hagyom őket.

A macsekkal bonyolultabb volt a helyzet, mert a cicák hajlamosak befeküdni a kiságyba. A miénk tudja kezelni a kilincset, így az ajtókra olyan patentzárakat raktunk fel, amikkel erő kell az ajtó kinyitásához. A babaszoba tabu lett a cirnyónak, de őt sem száműztük, csak odafigyeltünk rá.

Le fogtok pontozni már előre látom!! Egy észérvet mondjatok miért ne lehetne pl. kutyát tartani a lakásba. Nálunk egy középuszkár van. Nem szőre van hanen haja ami úgy mint az emberi haj csak fésüléskor hullik és nyírással lehet karban tartani. Minden oltással féreghajtással ágy és kanapétilalommal rendszeres fürdetéssel és ápolással.

Minden hozzáállás kérdése. Az a gyerek amelyik kutya mellett nő fel érdekes módon nem betegeskedik az oviba és nagy százalékba nem allergiás!

Az, hogy ki mit enged meg gyerek és kutya közt megint más. Nálam az arc és kéznyalás tilos...van ahol nem.

Nyilván figyelni kell.. most vagyok 7 hetes várandós és azoktól a kérdésektől, hogy hova adjuk a kutyát menhelyre vagy szülőkhöz egyszerűen hányok! Az a kutya a társunk a családunk tagja! Nem féltem tőle a gyermekem mert megneveltük. Aki meg egy kutyát nem tud engedelmességre és fegyelemre nevelni az ne akarjon gyereket sem! Mert ha a kutya bánt egy családtagot ott SOHA nem a kutya a hibás hanem a GAZDI!

Nekem a babánk előtt már 10 éve megvolt a macskám. A fiunk így cica mellé született. Többet keféltem a szőrét a macskámnak és ennyi. Nem gondolok semmi rosszat erről, de sajnos amikor a baba 4 hónapos volt, a macskám elpusztult. Azóta a nagyszülőknél van csak cica, illetve kutya és a fiam imádja. Kergeti őket, gyakorlatilag négykézláb mászni is miattuk tanult meg, elkezdett menni utánuk. Nagyon jót tesz neki az állatok közelsége, látható, mennyire rájuk koncentrál és ösztönzi a mozgásra. Egyébként 11 hónapos és még sosem volt beteg.

(Egyelőre nem jött haza másik cica, mert rengeteget utazunk több napokra is és nem tudnám vinni magammal a macskát is.)

Illetve egy példa hogy a kutyák jóval okosabbak és jóval sokkal empatikusabbak mint mi...

Pozitív teszt előtt bőven úgy 4 nappal (fogantatás megtörtént már) a kutya nem úgy játszott velem mint régen. Nem birkózott nem volt hajlandó rám ugrani...míg a páromre igen. Nem értettem a miértet, de ha leültem hozzá mindig odajött és odafészkelte magát a hasamhoz. Korábban mindig a tv fele volt a feje hogy lássa...most nem! Rá pár napra pozitívat teszteltem másfél év sikertelenség után ültem a fürdőszoba padlón azt hiszem fogtam a pocim és zokogtam...odajött és ugatott mint amikor játszik és boldog..forgott ugtott csaholt...tudta!! Basszus tudta hogy babát várok mert érezte a szagomon (megváltozik a hüvely ph-ja). Brutális ügye?? Ezt az élményt SOHA SENKITŐL nem kaphatod meg!!

3-as vagyok.

Ha már babás-kutyás sztori, íme az enyém is:

Éjszaka a rotink kint aludt a házában. Az első otthon töltött napunk volt a babával. Amikor a pici éjszaka felébredt és sírni kezdett, a kutya hatalmas ugatást csapott odakint, aztán elkezdte ezerrel kaparni az ajtót. Sosem tett ilyet előtte. Én mellre raktam a babát, férjem beengedte a kutyát. Megállt a szoba ajtajában, benézett, látta, hogy nincs baj, és bűnbánóan kisettenkedett. (Ehhez nagyon értenek a rotik).

Napokon keresztül ez ment, baba sírt, kutya kaparta az ajtót, apa beengedte, vizit, és ment kifelé. Aztán megszokta, hogy a babák ordítósak.

Viszont napközben imádott a konyhában levő bölcső mellett aludni, és abban a pillanatban, ahogy a pici felébredt, vigyázba vágta magát, és rövideket vakkantott.

Értem én ezeket a pozitív sztorikat, nekem is van, és gyerekként is volt mindig kutyám, macskám, de kint!

Az én véleményem az, hogy a kisfiamnak is lesz amit akar (kutya, macska, mindegy), hiszen velük teljes a gyermekkor, de csak kint és csak ha nagyobb lesz.

Akárhogy ápolja az ember az állatot, az akkor is egy ösztönlény, megnyalja elnézést, de a ly#kát, aztán meg megy a csecsemőhöz, akármilyen jól nevelt.

Csecsemő mellé, lakásba szerintem nem való jószág.

És tudom, hogy most fújozni fog itt sok mindenki, ez az én véleményem, ez a téma olyan, amiben egyetértés sohasem lesz, csak vitát generál, és egy szó, mint száz, mindenki tegyen úgy, ahogyan jónak látja.