Mit csináltok másképp, mint az átlag a gyereknevelés és család terén?

Lassuk csak, amik miatt kilogunk a varosbol:

-Ketnyelvunek neveltuk, mind a kettonknek magyar az anyanyelve.

-Nem a korzetes ovodaba jart, hanem a szomszed varos alapitvanyi ovodajaba.

-Sokat olvasunk neki, es nem csak gyerekkonyveket, pl 4 evesen Lem egyik novellaja volt a kedvence, amit kuvulrol tudott.

-Hagyjuk az akaratat ervenyesiteni az ot erinto, nem kotelezo dolgokban. Pl. kotelezo sportja jarnia, de most ket ev utan megunta az egyik sportot, abbahagyhatta, de valasztania kellett masikat. Nyilvan nem donthet abban, h akar-e iskolaba menni, de abban igen, h milyen kulonorara jar.

-Barmit szabad itthon, ami nem eletveszelyes, de tekintettel kell lennie masokra. Pl tolem ugralhat a fotelben a sajat szobajaban, de a nappali kanape nem az ove, tiszteletben kell tartania, h nem teheti tonkre ugralassal. A sajat szobajaban osszefirkalhatta a falat, de mikor mar nem tetszett neki, segitenie kellett a festesben.

-Miota iskolas, (szeptember ota), betartjuk, h az iskolai feladatok az o felelossege. Ha segitseget ker, akkor kap, de en nem ulok mellette, es nem mondogatom, h csinald mar, mert sosem leszel kesz. Ceruzakat nem hegyezem neki, bepakolni neki kell a taskaba, nem viszem utana a konyvet, tornazsakot ha itthon maradt.

Megtortent, h itthon maradt a konyv, es be kellett potolni az orai munkat, nem volt boldog, de azota ketszer is ellenorzi, h minden megvan-e.

-Barmikor meghallgatom, ha gondja van, sajat szertartasaink vannak, amiket nagyon igenyel, es orommel jatszunk egymassal. Napi fel ora tv lehet csupan, a tobbi idot egyutt toltjuk, az egyutt vacsorazasbol nincs kibuvo, es az az ido, amikor harman egyutt megbeszeljuk a napunkat. Minden reggel ugy bucsuzunk, h talald meg a napban a szepet, vacsinal ezt beszeljuk at.

A környezetemben nem vagyunk "űrlények", de Magyarországon biztosan (külföldön élünk).

-nem főzök, általában étteremben eszünk (nem a kifőzde stílusú helyeken), vagy rendelünk

-van bébiszitterünk, így jut elég időm magamra és a páromra

-nem pizsamában/rugdalózóban viszem utcára, hanem felöltöztetem szépen

-a párom is ugyanolyan szülője, mint én, tehát Ő is kiveszi a részét a baba körül (4 hós a lányunk). A baba születése óta a vőlegényem intézi az "esti rituálét" (fürdetés, etetés, altatás). Most külön vagyunk egy ideig, de így is eljön és ezt minden este megteszi.

-engedem, hogy amit érdekesnek talál, megnézze az én felügyeletem alatt. Tehát ha kinézi a villát az asztalon, nem arrébb pakolom, hanem odaadom a kezébe és közben figyelem, el ne hajítsa, vagy ki ne szúrja a szemét. Sokszor csak addig érdekes neki valami, amíg meg nem foghatja

Ami miatt mi kitűnünk az átlagból:

-Itthon maradok 3 évig a gyerekekkel!

-Nézhetnek tv-t,számítógépezhetnek,a telefonommal játszhatnak!

-Ehetnek édességet!

-Van,hogy én főzök van, hogy rendelünk!

-Nem hordoztam sosem egyik gyerekemet sem!

-A szobatisztasággal 2,5 éves kora után foglalkozom!

-Az apjuk is megfürdeti,megeteti őket.

Irigység,rossz kedv esetleg netán rossz válasz a rengeteg lepontozás forrása?Most őszintén,ki és miért leli örömét benne?Valóban nem a lefelé-kezecske a gond (számomra),meg a százalékok,hanem a miértek.Mi van emögött,de komolyan?!Valaki úgy érzi,ezzel megbántja a másikat,vagy ennyire képtelen kontrollálni önmagát és virtuálisan "belerúg" egyet abba,akinek nem tetszik a véleménye,vagy valamit másképp csinál,gondol? De ha ettől megkönnyebbül...legyen!Valamit megjegyeznék!Már 7 évvel ezelőtt regisztráltam,sokkal több anyuka volt itt,segítséget kaptak,választ a kérdésekre és néha többen leveleztünk is egymással,mert szimpatizáltunk.

Úgy látszik mostanság elkorcsosult a társaság.Akinek nem inge...

14-es egyetértek teljesen! Pár éve még normàlis emberek-normàlis felfogás....de az utóbbi időben inkább fel se jövök ide annyi az agyament kérdés és válaszok is. A lepontozás dedós!

Van akivel a mai napig tartom innen a kapcsolatot,persze ez pár éve volt! :)

Pl. szerintem ez nem hasznos:

Kérdés: "Mit csináltok másképp...?"

Válasz: "Igen, vannak ilyen dolgok."

Sok mindent másképp csinálok, mint a környezetem, bár ennek az okát abban látom, hogy nem a megfelelő emberek vesznek körül. :(

Nem fontosabb a házimunka a gyereknél. Nyugodt lelkiismerettel társasozom vele, akkor is ha hegyben áll a vasalnivaló.

Ha a gyerek lázas, beteg orvoshoz viszem, nem a saját szakállamra kísérletezem vele.

Ha bizonytalan vagyok valamiben szakértőtől kérek segítséget, nem másik szülőtől, rokontól, baráttól stb.

olvasok gyermeknevelésről minőségi irodalmat.

Nálunk nincs verés, nincs ordítás, nincs büntisarok.

Számítógépezhet, tvzhet mértékkel.

Túl vagyunk a dévényen, a tsmt-n, bár a környezetem totál hülyének nézett miatta. És lám lám nekem lett igazam, kellett.

Nem erőltetjük a gyerek szerepeltetését, produkcióztatását sem otthon a kedves rokonok kedvéért, sem az oviban, iskolában.

Nem állítunk elé túlzott elvárásokat. Hagyjuk megélni a gyerekkorát.

Erre a kérdésre azért nehéz válaszolni, mert nem könnyű megállapítani, mi az "átlag". Néhány példa:

- Nyugodt szívvel aludtunk együtt a gyerekekkel. Ez a környezetemben abszolút elfogadott, senkit nem ismerek, aki hosszabb-rövidebb ideig ne aludt volna a gyerekkel, itt viszont rendszeresen olvasom, hogy ilyet a többség nem csinál.

- Napi szinten esznek édességet és néznek tévét, ahogy az ismeretségi körben minden gyerek - itt meg a többség nagyon ritkán engedi a csokit és a tévét.

Viszont:

- Viszonylag gyakran vannak a nagyszülőkre hagyva, nem csak muszájból, hanem azért is, hogy kettesben lehessünk a férjemmel - ez a gyk-n megszokott, az ismerőseim között viszont nagyon ritka.

- A kicsi 2 éves kora után visszamentem dolgozni, ez is a környezetemben ritka, a túlnyomó többség vár 3 éves korig vagy tovább, itt viszont azt olvasom, hogy sokan már az 1-1,5 éves gyereket is bölcsibe adják.

Szóval nehezen tudom megállapítani, hogy mi az "átlag".