Ti mit reagáltatok volna egy ilyen helyzetben? Még mindig nem térek magamhoz, hogy ilyesmi megtörténhet.
Ma délelőtt séta közben odajött egy kb. 4-5 éves forma kislány kéregetni, közölte, hogy adjak pénzt, kb. 2-3 méterre volt az anyja, nem volt túl bizalomgerjesztő még 3-4 hasonló nővel.
Bármennyire is sajnálok egy gyereket, de nem az övé maradt volna a pénz tuti, és ráadásul féltem elővenni a pénztárcámat az anyja és a többi nő miatt. Kikerültem a babakocsival, és mondtam, hogy nincs kislány nálam, ha kell adok zsemlét (az volt a szatyromban). Erre a kislány szó szerint leköpte az egy éves kisfiamat (!!!) és elrohant, én pedig olyan szinten megdöbbentem és lefagytam, hogy semmit nem tudtam reagálni, még a nők felé sem, amúgy ők is elmentek amire magamhoz tértem, törölgettem a kisfiam, és szégyen nem szégyen sírva fakadtam. Azóta is sírok ha rágondolok a helyzetre, és nagyon dühít, hogy nem tudtam megvédeni a gyerekemet, mindenféle kavarog a fejembe, nagyon hibáztatom magamat, de fel is vagyok háborodva, hogy megtörténhet ilyen...
Ti hogy reagáltatok volna? Borzasztó érzés, hogy nem csináltam semmit.
Köszönöm! Nagyon remélem, hogy nem lesz legközelebb.. :(
Sajnálom, hogy ez nem jutott akkor eszembe, ki kellett volna hívni a rendőrséget, azt most belátom az alapján amiket írtatok, hogy jó, hogy nem szóltam vissza semmit, mert akkor akár bánthattak is volna minket, de ezt sajnálom, hogy nem tettem meg, most sokkal jobban érezném magam.
Egyébként szerencsétlenségemre még csak a környéken sem volt senki olyan, aki segíthetett volna, már csak később jött arra egy öreg néni, aki ugyan faggatott, hogy "miért sír aranyos?" de akkor még nem volt erőm elmondani neki, meg hát úgysem tudott volna mit csinálni.
Köszönöm Nektek is, aranyosak vagytok :)! Tényleg nagyon jól esik amiket írtok, Na, mostmár ezen is sírok... :D egyelőre nem mondtam el senkinek. A férjemnek mondtam, hogy miért, az anyukám meg szerintem rosszul lenne, a barátnőimet nem volt kedvem egyelőre felhívni, így csak ide írtam le.
Köszönöm, próbálom összeszedni magam.
válasza:Kérdező!
Elég durva sztori..de én mást tanácsolok...régebben én is sírva fakadtam volna, de ma már megtanultam kiállni magamért és a gyermekemért. Meg kell tanulni nemet mondani, véleményt nyilvánítani és védekezni.
Elítéltek vagy sem, de ha a kislány leköpte volna a babámat, reflexből vágtam volna szájon és máskor meggondolja, mer-e ilyet tenni. Mert ha mindenki csak lefagy meg megdöbben, akkor persze, h meg merik csinálni sokadjára is. De ha egyszer kapnak egy váratlan reakciót, akkor máskor óvatosabbak lesznek.
Lányok, álljatok ki magatokért és a gyermekeitekért! Tudom, h nehéz, nem így vagyunk nevelve, de ez tanulható. Nem vagyok rá büszke, h ilyen "tudás" is van a birtokomban, de sajnos szükség van rá.
Muszáj, ha gyerekem a kezdetektől érezze, h rám számíthat.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Pont úgy tettél, ahogy ilyen helyzetben számodra és a gyereked számára a legbiztonságosabb volt, úgyhogy még talán jó is, hogy lefagytál, így úsztátok meg a legjobban.
Nagyon sajnálom, hogy ez történt veletek. Én sajnálom az ilyen embereket, hogy milyen életük lehet, ha így nevelik a gyereket, és ezt csinálják, mert ez amellett, hogy borzasztóan dühítő és pofátlan, valahol mégiscsak leginkább szánni való. Ilyenkor hálát adok, hogy nem vagyok a helyükben, és nekem normális családom van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!