Ti mit reagáltatok volna egy ilyen helyzetben? Még mindig nem térek magamhoz, hogy ilyesmi megtörténhet.

A gyermekem érdekében talán ugyan azt reagáltam volna mint te! Ha nekiállok vitatkozni és egyebek akkor lehetséges, hogy nem csak nekem esnek ezek az állatok(de még azok sem) hanem mivan ha a gyerekemmel is csinálnak valamit?!

Tehát a legjobb amit tehettél ,hogy elmentél onnan! Borzasztó, hogy mivé fajul a világ!:( Sajnálom kérdező, de elég nehéz lett volna magadat és a gyermekedet megvédeni 4 másik ellen. Még ha mardos is a bűntudat jól tetted ,hogy ez esetben nem tettél semmit!! Nem szégyen, hogy sírtál!! Én is sírtam volna!!!!!

Borzasztó :(. Arra lennék kíváncsi, hogy ilyenkor mit szólnak a nagy jogvédők???

Jól tetted, hogy nem csináltál semmit, így nem esett bajotok. Ha csak hozzászóltál volna csúnyábban a kislányhoz nekik állt volna feljebb és nem biztos, hogy megússzátok ennyivel sajnos. Az hogy csak nők voltak nem jelent semmit, egyrészt tőlük is jobb ha tartasz, másrészt lehet hogy az apuka is előkerült volna, biztos lehetsz benne, hogy nem azért nem volt ott mert épp dolgozott, maximum egy közeli kocsmában volt.

Próbálj megnyugodni, bár bevallom megkönnyeztem a történetedet.

Ez az a szitu, amikor magadat egyáltalán nem hibáztathatod.

Én nem ajánlottam volna fel zsemlét sem, egyszerűen el szoktam küldeni az ilyeneket. De ettől a reakció ugyanez lett volna a kiscsaj részéről. Megnyugtatlak, még akkor is lehet,h így reagál, ha adsz neki, mert kevesli.

Mivel a mi környékünkön is bőven akadnak ilyen jóarcú emberek, nagyon figyelek, és próbálom őket kikerülni, vagy úgy menni,h legyen más normális ember is a közelben. Persze nem mindig lehet elkerülni a találkozást, de az egyetlen amit tenni tud az ember, az a megelőzés.

Egyébként én is szoktam arra gondolni,h ezek akár meg is támadnának minket. A múltkor már vettem is egy személyi riasztót az ikea-ban. Nem sokszor vittem magammal eddig, de a történetedet olvasva elő fogom keresni.

Az hogy lefagytál, teljesen normális - sztem ez a normális reakció, amikor olyan dologgal találja magát szemben az ember, ami számára elképzelhetetlen, elfogadhatatlan.

Soványka kis vigasz tudom, de a kisfiad még jó,h csak 1 éves, és így vsz nem érezte ennek a valódi súlyát, és emlékezni sem fog rá.

Aztamindenit! Szörnyű, hogy egy ovis korú kislány már így viselkedik. Mi lesz belőle fiatal felnőtt korára?

Próbálj megnyugodni, és felejtsd el az egészet! Én valószínűleg elragadtam volna a kislányt, hogy mit képzel, de annak meg kitudja mi lett volna a vége. Bolti dolgozóként volt már 1-2 vitám hasonlóan nem bizalomgerjesztő asszonyokkal, nem kívánom senkinek!

Se pénz, se zsemle. Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy már elköltöttem, vagy ami még jobb: nálunk a férjemnél van a pénzt. Hihetetlen, de ezt rögtön el szokták fogadni a kisebbségiek.

Én is sírtam volna. :(

Nem vigasz, de annak a kislánynak már most meg van pecsételve a sorsa, ami viszont tényleg vigasztalhat, hogy a kisfiad nem fogta fel a történéseket. S ez a lényeg.

Küldök neki egy buksi simit, add ám át! :)