Mit szóltok ehhez, színes uh. Kép 15 hetes magzatról kivetítve a falon esküvőn? /lent/

Te nem félsz Istentől,h más felett ítélkezel????

Hol élünk a sötét középkorban?? de már akkor is volt,h az asszonyka előbb volt terhes,mint h az esküvő meg lett volna..

Boldogok és így szeretnék a világ tudtára adni,h bizza gyarapodik a család. Sok egészséget,és boldogságot nekik! :-))

15 hetes magzatot már nem kell titkolni, nyugodtan el lehet mondani a 180 fős lagzis vendégeknek, nem találok ebben semmi kivetnivalót.

Ez nem titok, ez egy nagy öröm, amit meg kell osztani másokkal. Akiket meghív az esküvőjére, azokkal jóban van, és meg akarja osztani velük a saját boldogságát. A baba is boldogság, az esküvő is az.

Olyan mintha irigy lennél.

Szerintem sem rossz ötlet megmutatni!

Sok boldogságot nekik!

Mi családfát csináltunk fényképpel meg névvel. Pont akkor héten derült ki, hogy fiunk lesz, így már a nevét is odaírhattuk és egy 18. heti 4D-s uh képet raktunk. Mindenkinek tetszett.

Egy uh kép nem arra való, hogy mindenki kivesézze, hogy mi micsoda rajta, de ha valaki meglát egy ilyen, akár már egy 2D-s képet is egy magzatról, már tudja, hogy baba lesz. Ennek örülni kell. Nem a kép a lényeg, hanem hogy ők így tudatják a világgal, hogy gyermeket várnak.

Szerintem nincs ezzel semmi gond. Az életük része már a terhesség is, ha már a tipikus "gyermekkori" vetítésről van szó. Nálunk is volt vetítés, csak akkor még nem volt gyerkőc. De mi is betettük volna, hiszen az napjainkig szól... Nekik így sikerült.

Szerintem pedig ez nagyon aranyos ötlet! Legalább mindenki egyszerre tudja meg, és nincs sértődés (mellesleg a menyasszonytáncnál finomabban pörgeti meg ennek tudatában). 15 hetesen pedig már túl van a kritikus 3 hónapon, ezért nem értem a felháborodásodat. Ha az én családomban lenne ilyen, olyan boldog visítás lenne, hogy csak na! Persze nem vagyunk egyformák...

De hát akkor minek örüljön az ember, ha nem ilyen jó hírnek? Amúgy meg a véleményem az, hogy nem attól lesz baja egy babának, hogy mennyire korán vagy nem korán dicsekednek el vele. Kaptam én is leszúrást, mert 4 hónaposan "kikotyogtam" a távolabbi (szerencsére nagyon táááávoli) családtagoknak is. Máig is értetlenül állok a reakciók előtt - de azóta máshogy is nézek rájuk... Nem szeretem a negatív embereket, akik csak kárognak és nem tudnak örülni a más boldogságának.

Istennek ehhez meg mi köze...? Bár ha vallásos lennék akkor azt mondanám, a baba is az ő akarata, akkor meg mi a baj?