Generációkkal ezelőtt is ilyen számban volt jelen a túlvállalt, néha mártír anya típusa?
Környezetemben, vagy fórumokat olvasva is gyakran találkozom azzal a jelenséggel, hogy az anyuka túlvállalja magát, de egyúttal ezt úton-útfélen hangoztatja. "Optimalizálni" viszont nem hajlandó.
Nem azokról beszélek, akik teljesen egyedül nevelik a gyereket és kényszerhelyzetben vannak, hanem azokról, akik megtehetnék, hogy lazábbra veszik a tempót, de mégse teszik.
Gondolok olyanra, hogy bár semmi nem szól ellene, de nem hagyják az apára/nagyszülőkre néha a gyereket, hanem mártírként szenvednek, mondván "nem másnak szültem". De mellé van téve, hogy mennyire monoton, fárasztó, fásulttá tevő a folyamatos készenlét.
De akár a házimunka túlzott prioritásba helyezése is. "Egész nap takarítok, mosok, vasalok, teregetek, minden nap. Mellette ott a gyerek, őt is el kell látnom, közben főznöm (olyankor is, ha még anyatejes/tápszeres és a gyerek miatt nem indokolt a napi főzés) és alig alszom pár órát naponta.Rettentő nehéz dolog a gyereknevelés."
válasza:
válasza:Én a saját nagymamámat tudom kicsit összehasonlítani magammal. Ő most majdnem 100 éves lenne, én 35 vagyok. Neki 3 gyereke volt, nekem 1 van (eddig). Ő 6 általános végzett, én most munka és gyerek mellett végzem a második egyetemet, ami nagyon sok időt elvesz, de úgy gondolom a mai világban erre szükség van. Ő nem dolgozott, én napi 9-10 órát dolgozok. A házimunka nyilván nehezebb volt abban az időben, de nem hiszem, hogy napi 9-10 órával többet kellett házimunkázni neki, mint nekem. Vele együtt élt az anyukája és elég sokáig az egyik fiatalabb lánytestvére, nekem 100 km-re lakik anyukám és még dolgozik. A házuk nem volt nagyobb, mint a mi lakásunk, de neki volt hozzá kert és néhány állat.
Ha abból indulok ki, hogy velünk, unokákkal hogy foglalkozott, akkor az nem volt nagyon megerőltető. Bement főzni a konyhába, mi meg csináltunk, amit akartunk. Én amíg otthon voltam rendszeresen programokra vittem a gyereket, ez napi szinten több órát vett igénybe (játszótér, mondókázás, kirándulás, stb.). Hétvégén most is így van.
válasza:Kedves válaszoló teljesen jo leírta!ehez mar se tobbet se keveset nem lehet irni.
Igen a "mai világban" kenyelmesek az asszonyok
Pl automata mosógép mellet abbol problemaznak hogy"a ferjem nem kepes bedobni vagy kiteregetni"
En azt mondom hogy aki ebol problemat csinal az ne menjek férjhez es ne is alapítson családot.
Majd jonnek az okosak es lepontoznak de nem erdekel abban a fellalasban ha a Férj dolgozik ey a no otthol van.
Gyereket nem kell felkapatni mondván nem tudok tole semmitse csinalni.
Anyám es felnevelt bennünket 3voltunk es kicsik.anyam tárcsás gep nellet is kimosott meg főzött es a kertet us rendbe tette mire apám jott a munkából.
Bevásárlás is ugy oldotta meg hogy vitt benunket mindenhova.
válasza: válasza:Engem azért lepett meg, mert van gyerekem. Persze, néha fárasztó, főleg, ha hisztis időszaka van. De a házimunka nagy része gépesített, attól azért nem szoktam meghalni, hogy ki és bepakolok.
Viszont már nem egyszer szörnyülködtek ismerősök olyanon, hogy este elmentem barátokkal és "De kivel van a gyerek??" Az apjával. Mintha nem az apjára, hanem bérgyilkosra hagytam volna.
Vagy néhány napot a nagyszülőknél töltött (a nagyszülők és ő is nagyon élvezte), olyankor jött a "az én gyerekem 3-5-10 éves koráig egy napot se volt nélkülem", mellé a lesajnáló pillantás. Utána meg a panaszkodás, hogy milyen nehéz és de jó lenne kimozdulni néha... Én itt vesztettem el a fonalat, hogy akkor mi tart vissza?
válasza: válasza:Mondjuk a gyerekpszichológia is olyan, mint a többi tudományág, szerintem mire mi leszünk nagymamák, már teljesen új irányzatok lesznek.
Gyerekkoromban még a Spock féle könyv volt a gyereknevelési biblia, azóta pedig teljesen új elvek is beléptek.
Azt gyanítom én is, amit írt valaki, hogy a társadalmi elvárásoknak való kényszeres megfelelésben lehet a kulcs. Ha nem is ért egyet vele az adott nő, mégis belekényszeríti magát.
Mondjuk a "mit szólnak az emberek" az élet egész más területein is nagyon határok közé tudja szorítani az embereket.
Sokszor tényleg olyan nüansznyi dolgokon múlik, mint a "mindig én főzök a gyereknek, mert mit szólnak, ha bébiételt kapna". Közben hullafáradt, semmi kedve főzni és a gyereknek se lenne semmi baja, ha egyszer üveges bébiételt kapna a házikoszt helyett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!