Miért ilyen rossz a legtöbb anyuka helyesírása? Ezt tanulja majd el a gyerek?

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb-..

Ezt a régebbi kérdést azért másoltam be,mert ez is hasonló ehhez a kérdéshez.Igaz nem nyelvtanilag,de szerintem ez sem elfogadott.Gondolom olvastátok már.

milyen érdekes, hogy az eddigi válaszok mind jók, helyesírásilag!!! :)))

Amúgy én is hülyét tudok kapni az iszonyatos helyesírásoktól...:S

Ja, amúgy az ly és j tévesztése is lehet véletlen. Én pl. egyszer visszanéztem, hogy egy válaszomban képes voltam leírni azt, hogy "tésztálya", pedig tisztában vagyok vele, hogy ott ly-nak semmi keresnivalója. Nem tudnám megmondani, hogy miért így írtam, valószínűleg nem figyeltem oda, máshol járt az eszem.

előző voltam

Ez egy jó kérdés egyébként.

Az aki nem tud helyesen írni,tisztában van vele hogy hibázik??

Magyar tanárként én is, de nem szoktam senkinek sem szólni, viszont jókat derülök azon, amikor egyik-másik kijavítja a helytelen szót, de rosszul :)

Más, beleolvastam a fenti linkbe, találtam is a dajkanyelvről egy idézetet, én nem tudtam volna ilyen szépen megfogalmazni, hja, régen voltam már kommunikáció előadáson:)

Megnézitek, elolvassátok? Mi a véleményetek róla, főleg a linkelőnek?

Természetesen az is nagyon sokat számít, hogy a jó édesanya rengeteget beszél a gyermekéhez, és egy olyan speciális nyelvet használ, amely kifejezetten segíti a hallórendszer fejlődését és a beszédreprezentáció kialakulását: ezt úgy hívják, hogy dajkanyelv. Ennek a különleges nyelvnek a szerepe egészen lenyűgöző. Ahányszor csak a dajka-nyelvvel foglalkozom, mindig rácsodálkozom, hogy mi mindent tud. Aki egy csecsemőhöz beszél, az általában eltúlozza a hangsúlyokat és az intonációt, megnyújtja a szavakat és nagyobb szüneteket tart köztük, megemeli a hangmagasságot, sokkal zeneibb és érzelemtelibb nyelvet használ, mint egyébként. A dajkanyelv egy másik fontos eleme, hogy a szavak sokszor ismétlődnek, többféle variációban fordulnak elő. Mindez tulajdonképpen amolyan nyelvkarikatúra, ám ha ez a fajta interakció hiányzik, akkor nem rakjuk le rendesen az alapokat, az idegtudomány nyelvén fogalmazva: nem teremtjük meg azt az optimális ingerlési helyzetet, amelytől egy jó reprezentáció kialakulhat. Ezt súlyosbítja, ha egy hátrányos helyzetű gyerek nem jár óvodába, és az iskola az első közösség, ahova bekerül, tehát korábban csak azt a nyelvet sajátította el, amelyet a közvetlen környezete beszélt.

11.02 : teljesen egyetértek veled:)) És én is hasonló rumlis vagyok:) (sajnos). A helyesírási hibák engem is mindig zavartak, valamiért azt a következtetést vonom le belőle, hogy az illető tanulatlan,vagy nem elég olvasott, pedig ez nem feltétlenül van így. Igyekszem is magamat mindig emlékeztetni, hogy egyrészt nem mindenkinek adatik meg jó tanár mondjuk kisiskolás korában, és ezért ha otthon se azt látta,hogy a könyv az érték, akkor nem csoda ha nem vesz a kezébe egyet se, sose. Pedig ez szerintem a helyesíráshoz nagyban hozzájárul, mivel egyszerűen "érzi" az ember,hogy hogyan "néz ki jobban" leírva valami.

Egyébként ezt iskolás koromban gyakran alkalmaztam, ha bizonytalan voltam, leírtam mondjuk azt hogy "muszály" meg azt hogy "muszáj" és láttam, hogy a második a jó:)

Na de nem ez a lényeg,hanem hogy pl. van olyan is, aki diszlexiás és azért nem tud helyesen írni, pedig amúgy okos, intelligens ember.Van egy ilyen barátnőm is. Ugyanúgy elvégezte a főiskolát,mint mi, csak éppen szóban kellett felelnie, és ugyanúgy jól teljesített, mint más írásban.

Engem is nagyon zavar,mikor rosszul van leírva valami, (ráadásul olyan ami ordító szarvashiba mint az előbb említett mien és ien...ezek HONNAN jönnek, elképzelni se tudom), mégis megállom hogy kijavítsam, mert sajnos ez semmin se fog változtatni,max. az illető jól kioszt. A helyesírás szerintem gyerekkorban rögzül, kizárt,hogy "anyuka" korban az ennyire rossz helyesírás "megjavulna".

11.14-es vagyok és a 11.15-ösre szeretnék reagálni:) (bár ez már kicsit off).

Ez a dajkanyelv érdekes dolog, mindkét gyermekemhez igyekeztem normálisan beszélni, de komolyan mondom,hogy hatalmas erőfeszítésbe tellett, ha mindig úgy akartam volna beszélni hozzájuk,mintha másik felnőttel beszélnék..Egyszerűen az emberben (vagy csak bennem??) zsigerileg ott van,hogy másképp beszélek a gyerekhez amíg pici, mert amit írtál (magasabb hangfekvés,elnyújtott szavak stb.) az jobban tetszik a babának, azon mosolyog, nevet, hát akkor jóhogy azt fogom gyakrabban "produkálni" :)