Mit tehetnék? Van ebből kiút? Gyűlölöm a lányomat.

Kedves #80, határeset... elvileg kutya kötelességük lett volna felvilágosítaniuk a gyereküket, hogy ugyan nekik van véleményük, de a végső döntés a lányé... abban viszont igazad van, hogy nehéz lenne érdemleges Btk-kategóriát ráhúzni, inkább csak erkölcsileg egyértelmű a bűnük.

#81 "kő-konzervatív" tudod, egyfelől rövidebb, mint a megszokottabb "vaskalapos konzervatív", másfelől persze, finom utalás a felfogásuk szörnyen avittas "kőrori vagy vaskori" voltára:)

Kérdező, szerintem is segítséget kellene keresned, ezt egyedül nem fogod tudni majd egyedül megoldani. Az örökbe adáshoz már szerintem nagy a kislányod, őt is megviselné, de gyanítom, hogy azért téged is. A szüleid itt a legnagyobb hibásak, ez nyilvánvaló, de már felelősségre vonni őket nem igazán lehet.

Kicsit megértem az érzéseidet, én is fiatalon, felelőtlenségből lettem terhes, de a lányom megtartását én döntöttem el. Így nyilvánvalóan könnyebb számomra a nehézségeket elfogadni, mert én választottam ezt az utat. De annak ellenére, hogy én nagyon szeretem a lányom, még nekem is vannak rossz pillanataim. Mikor eszembe jut, hogy mennyi mindent terveztem még az életben, ami most így nem megvalósítható. Ilyenkor én is kicsit letört hangulatba kerülök, aztán rám mosolyog a lányom és rájövök, hogy ez nem jobb vagy rosszabb út, mint amit előtte terveztem, csak teljesen más. Veled sajnos nem ez a helyzet és ennek az az oka, hogy megfosztottak a döntés jogától. Nagyon sajnállak téged. Minél előbb segítséget kell keresned, mert ez így nem mehet tovább.

Ha gondolod írj privátot, én örülnék neki, ha tovább mesélnél a helyzetedről.

22/L

Kedves 62%-os! A szakember (pszichológus) segíthetne elfogadnia helyzetet, rávilágítana, hogy van élet gyerekkel is, hogy a dolgok nem feketék vagy fehérek, és mindig van előre. Előtte nyíltan beszélhetne az érzéseiről, mert nem ítélné el, és távolabbról tudná szemlélni a dolgokat. Nem kényszerítené, mint a szülei tették, hanem érzelmileg megerősítené.

A menjen világgá azért rossz tanács, mert a kérdező már most rosszul érzi magát az érzései miatt, gondolj bele, ha még azt is a saját számlájára kellene írnia, hogy elhagyta a kislányát.

"gondolj bele, ha még azt is a saját számlájára kellene írnia, hogy elhagyta a kislányát." - ez igaz, viszont cserébe nagyjából és több év veszteséggel, de visszakapná a saját életét, ami nem arról szólna végre, hogy mit fogadjon el, mit vegyen tudomásul, kinek-minek feleljen meg. Találhatna végre társat önmagának, akinek ő a fontos, felépíthetné a saját életét.

Ha nem ezt lépi, ha benne marad ebben a körben, akkor erre vajmi kevés esélye van, lássuk be...