Mi lett velem? Gyűlölöm magam!
válasza: válasza:Én is így voltam.
Annyi volt talán a különbség, h alig éltem a terhesség alatt, m mindenem fájt, stb.
Utáltam az egészet, nem éreztem semmit.
Addig amíg meg nem született.
Amikor megláttam, egy csapásra minden megváltozott! :) Onnantól kezdve imádtam és nem is értettem, h mi volt velem addig.
Nyugi. :) Megváltozik ez szerintem tuti!
válasza:Az első három hónapban rettentő beteg voltam. Ha mozdultam hánytam. Legyengültem teljesen. Valahol már olyan gondolataim voltak, hogy nem is örülök neki. Holott előtte sokszor már elbőgtem magam a negatív teszt láttán.
Mostmár jobban vagyok, vannak még bajaim, de elviselhető. Vártam, hogy az a nagy vágyakozás visszajöjjön. És ma láttam az oviban a kicsiket, volt akit kísért babakocsival anyukája és ránéztem a babára és semmi. Eddig meg csak irígykedtem! Remélem tényleg ha megszületik megváltozik minden. De mivan ha hidegen hagy akkor is? Ettől rettegek. de hogy a fenébe, amikor annyira imádom a gyerekeket!!!!!!!
válasza:Nekem két baba ment el és a harmadiknál voltam ilyen. Amikor az is elment napokig sírtam. Egyszerűen becsapod magad, lefagyasztod az érzéseidet. Sokáig vártál rá és rosszul kezdődött. Ez azt mondatja, hogy esetleg nem is sikerül. Akkor pedig jobb ha nem is szeretjük mert ha nem sikerül nem fáj. Pedig ez nem igaz. Akármikor kikeveredhetsz belőle, de legesélyesebb szüléskor vagy közvetlen utána.
Addig mindez egy önvédő reakció. Amit tehetsz: elfogadod a "másik feleddel" Ha szülés után nem változik akkor tényleg érdemes szakemberhez vagy alternatívabb megoldásként családállításra menni.
Remélem megváltozik. Bár az is olyan fura, a múltkor nagyon fájt a hasam, hát azt hittem beleőrülök, mert úgy gondoltam baj lesz a babával. Szóval rettentően aggódtam miatta.
Nem hittem volna, hogy ilyen bonyolultak tudunk lenni. bár most egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy itt lesz egy picibaba és ez olyan félelmetes. Remélem nem büntet meg a Jóisten ezekért az érzésekért.
Sokat gondolkoztam milyen lesz 3 gyerekkel, de valahogy olyan elképzelhetetlen és jönnek a rossz gondolatok, hogy biztos ez megérzés és történni fog Vele vagy velem valami. Ez már agyrém!
Egyébként nem vagyok depressziós, az élet más területén vidám vagyok, de valahogy ez a helyzet nem tud egyenesbe jönni nálam.
válasza: válasza:Ahogy írtad aggódsz hogy nehogy valami baj legyen a babáddal, ez szerintem egyértelműen a szereteted jele felé. Ilyenkor szerintem tényleg csak az a kérdés hogy miért nem mered megélni ezt a szeretet, hogy miért csak a félő helyzetekben jön elő. Szerintem nagyon fontos, és jót fog tenni, ha van valaki akivel tudsz minderről beszélni. Az hogy volt egy terhességed amikor te is veszélyben voltál és a baba sem születhetett meg, elég fájó élmény ahhoz hogy ha nem dolgoztad fel rendesen visszahasson most.
Idő kell ahhoz hogy mindez letisztuljon benned, és ez általában nem egy alkalom amikor kibeszéled magad, hanem egy folyamat, ezért javasoltam a hasonló kismamákkal való beszélgetést, és a segítő szolgálatok igénybevételét. Szerintem tovább fogsz tudni ezen lendülni, és megfelelő támogató közeggel a terhességed további ideje alatt is meg tudod élni hogy szereted azt aki a pocakodban növekszik :)
válasza:Biztos, hogy ez az oka!
Tudatalatt nem mered szeretni a babádat, félsz, hogy megint baj történik, és ez egy védekező mechanizmus. Próbálj beszélgetni olyanokkal, akik ezt átélték, de ne hagyd, hogy elhatalmadodjon rajtad. Ne foglakozz vele, éld a hétköznapi életedet. Meglátod, minden megváltozik, mikor meglesz a baba.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!