Ti szülnétek úgy kistestvért, ha a férjetek anyagilag biztosítana mindent, és nagyon akarná, de a nevelésben, illetve a mindennapi életben kevés szerepet vállal, mert annyit dolgozik?

Igen, vállaltam. Minden rám marad. Ez van, de legalább ők ott lesznek egymásnak.

Igen, abszolút. Nekem így teljes az életem. Azt nem mondom, hogy nem lenne jobb és könnyebb, ha minden nap mondjuk együtt tudnánk vacsorázni, de nekünk ezt dobta a gép, elfogadtam. Szerintem egy gyereknek a testvér a legnagyobb ajándék, amit a szüleitől kaphat, ha azt jól tudják megélni mindannyian (pl. minimális féltékenység, szeretet, stb.).

Igen, vállalnám. Ennél nagyobb érv nem kell, hogy a férjed is szeretné, nem csak te, illetve nem ahogy esik, úgy puffan alapon, hanem tudatosan elmondta, számíthattok rá.

Én/mi vállaltam/vállaltuk.3 gyerek van,amikor a 3.-al terhes voltam,a Férjem éppen a házunkat építette át(ahová költözni készültünk),miközben a középsőnek még egy mandula műtéte is volt...miután megszületett a pici,szinte rögvest visszaálltam:a középsőt oviba vittem,intéztem az itthoni dolgokat,plusz a magán céges dolgaimat is...én nagyon nagyon vágytam még egy gyerekre,és nem féltem attól,hogy mi lesz.Lassan 3 év telt el a legkisebb születése óta,és abszolút bele rázódtam a dolgokba.De nem csak én,mindannyian.Pedig nincs is kőbe vésett napi rutin,el-el térünk a tervektől.A férjem ugyan úgy sokat dolgozik,én intézem az itthoni,a céges,és a gyerekekkel kapcsolatos dolgokat.Ahogy nőnek a gyerekek egyre könnyebb lesz(szerintem).

Nem, így te is tudsz menni dolgozni, ő tud kevesebbet dolgozni és több időt tudtok együtt tölteni