Őszintén, ti mit gondoltok arról, ha valaki egyáltalán nem, vagy csak későn szül kistestvért?

Azt gondolom, hogy szíve joga.

Ebben nem érdemes és nem szabad beleszólni.

Minden nő, minden család annyi gyermeket vállaljon, amennyit szeretne és érzése szerint tisztességgel fel tud nevelni.

Remélem Kérdező nem ítélsz el másokat azért, mert "csak" egy gyermekük van. Egy gyermeket is lehet szépen, tisztességesen, szeretettel nevelni és sokat foglalkozni vele és sokat is lehet elhanyagolni- és persze fordítva is.

Nem látsz bele senkinek az agyába, szívébe, kapcsolatába, egészségügyi állapotába és pénztárcájába- így nem is értem, hogy merülhet fel valakiben eleve a megkülönböztetés igénye.

Őszintén?

Kinek mi köze hozzá?

Már a kérdés is számomra egy olyan dolog, hogy a kérdezője nyilván vitát akar szítani.

A több gyerek szülése nem csak azon múlik, hogy valaki akarja-e, hanem hogy egyáltalán lehet-e, illetve az anyagi, az érzelmi, a környezeti és egyéb tényezők lehetővé teszik-e. De ha valakinek minden adott, csak nem akar, arról sincsen véleményem, hisz mindenkinek szíve joga annyi gyereket vállalni, ahányat szeretne.

Inkább legyen valakinek 1 gyereke és legyen az a gyerek testvér nélkül, minthogy szüljön 2-3-4 gyereket és szegény gyerekeknek meg nélkülözniük kelljen.

Nekünk is csak egy van.Az anyagiak,ès az egèszsègem nem enged kistestvèrt.

Biztos mindenkinek megvan az oka,hogy mièrt egy,kettö,vagy öt van.

"Azért csak jobb úgy felnőni, hogy van egy korabeli társa.

Meg felnőttként is fontos a testvér."

Csak részben adok neked igazat.

Egyik meglátásoddal az a bajom, hogy hiába jó úgy felnőni, hogy van valakinek egy korabeli testvére, ha a szülőnek kettőhöz már nincs elég anyagija és ezért mindkettő gyereknek nélkülöznie kell, vagy a szülőknek nincs elég türelmük irántuk, ezért állandó veszekedések közt kellene mindkettőnek felnőnie, ami lelkiekben nem lenne könnyű azoknak a gyerekeknek.

A másik meg, hogy jó, ha az embernek felnőtt korában van egy testvére. Azt szokták mondani, hogy nem egy olyan testvérpár van, akik ki nem állhatják egymást felnőtt korukban, szóba se állnak egymással. És erre is szokták mondani, hogy ez nevelés kérdése. De alapvetően azt gondolom, hogy hiába a nevelés, ha két testvér egyszerűen annyira különbözik személyiségben, érdeklődési körben, hobbiban egymástól, hogy egyszerűen nem alakul ki köztük olyan kapcsolat, hogy az igazán szoros és jó legyen. És inkább vannak jóban a gyerekek a barátaikkal, mint a saját testvérükkel.

És ezt utálom a legjobban, amikor valaki nem azt nézi, hogy az a szerencsétlen szülő fel tud-e nevelni még egy gyereket, hogy anyagilag, érzelmileg, türelem szempontjából be tud-e vállalni még egyet, hanem egyből azzal jönnek, hogy jaj, szegény gyerek, hát egyke lesz, meg nem lesz testvére és így tovább...Tudod erre azt szoktam mondani, hogy talál majd magának barátokat, akár igazán őszintéket, kedveseket, akikre bármikor az életben számíthat úgy, mint egy testvérre és inkább legyen egyke, mint hogy nélkülözzenek mind ahányan vannak testvérek.

azt, hogy magánügy.

az meg egy óriási klisé, h a testvérek gyerekkorban és felnőttkorban is összetartanak. jóval több marakodó, civakodó, egymást kibeszélő felemás kapcsolatban lévő testvérpárt ismerek (felnőttkorból), mint olyan "jótestvér"-i kapcsolatot, ahogy az a nagykönyvben megvan írva és ahogyg itt is sokan elképzelik. ez egy idealizált kép. mindenki számolja meg, h hány jó tesót és hány feszkós, civakodó tesót ismer. na, melyik lett több? és az előbbit hány kezeden tudtad megszámolni? sajnos...

6. most olvastalak. lényegében uazt írtuk :)

üdv:7.

HA nem állnak úgy anyagilag, akkor jobb ha nincs, mert miért lenne jó ha nyomrognának.

Én fiam is egyke sajnos, de nálunk nem az anyagiak, hanem a korom miatt. Sajnos nagyon sokára jött csak össze a fiunk 4,5 évet vártunk rá, szerettünk volna tesót, de nem sok időnk maradt rá, csak 1 év mivel nem jött össze így kicsúsztunk az időből én szomorú vagyok amiért nem lehet testvére, de nem tudok mit tenni.

Mi az,hogy későn?

Őszintén akik egymás után szülik a gyereket arról hamarabb van negatív véleményem ha emellett anyagilag és érzelmileg sem állnak úgy.

Szerintem mindenkinek szíve joga nekem van egy 2 évvel fiatalabb öcsém hát kiskorunkban úgy ahogy elvoltunk,kamaszkorunkban utáltuk egymást,utána együtt buliztunk és most nem nagyon beszélünk mert távol lakunk egymástól,igaz Ő a fiam keresztapja de kb ennyi,nem is tudok miről beszélni csak ha ritkán találkozunk elvagyunk és ennyi,szeretem de nem nagy szám kapcsolatunk van.

Pl mi szeretnénk majd még gyereket egyelőre egy 3 évesünk van,4,5 éves kora előtt tuti nem lesz,sőt sem lelki sem anyagi szempontból nem vállalnám kicsi korkülönbséggel.

Egy élete van az embernek így is úgyis korlátozza van azért,hagy döntse már el mennyi gyereket szeretne,ugyanis nem játszótársat szül hanem gyereket