Normális, hogy annyira szeretem a lányomat, hogy nem akarok neki kistestvért?
Mindig szerettem volna a lányomnak kistestvért, már fejben meg is volt tervezve minden. Viszont most nemrég gyes-ről visszamentem dolgozni és azóta úgy érzem, hogy nem akarok másik gyereket, mert félek akkor nem jutna annyi idő a lányomra. Nehezem élem meg egyébként is, hogy nem vagyok vele már annyit. Ő ovis én meg visszamentem dolgozni. Egész nap hiányzik a lányom, csak ő jár a fejemben és az, hogy nem lesz kistesó!
Azt hiszem kicsit bekattantam, hiszen nagyon szerettem volna neki testvért, de így.... Ez csak egy ideiglenes állapot? El fog múlni?
Nem, nem normális.
Ráadásul a legnagyobb ajándék amit a gyermekednek adhatsz az a testvér/testvérek.
Hidd el, 2, vagy több gyereket is lehet ugyanúgy szeretni és ügyesen csinálva ugyanannyit lehet foglalkozni mindenkivel.
Barátnőm egyke, és 30 éves fejjel is esküszik az egykeségre. Nem ismerek olyan testvérpárt, aki felnőttként is igazán jó viszonyban van.
Én pont így gondolkozok, mint te, nekem 1,5 éves a fiam.
És tudom, hogy le leszek pontozva, de akkor sem lesz testvér.
Nem szeretnék egy pillanatot sem megvonni tőle, amit rászánhatnék. És nem, nem vagyok ráakaszkodva. Én is dolgozok, szóval nem vagyunk olyan sokat együtt.
8: " Nem ismerek olyan testvérpárt, aki felnőttként is igazán jó viszonyban van. "
Jelen, de amúgy ismerek többet is. Nálunk pl. a tesóm volt a kezesem a hitelfelvételkor (ki mást lehetett volna megkérni????), de segítettünk bármikor ha kellett.
Kérdező: Csatlakozom azokhoz akik azt mondják, hogy ez már nem egészséges majomszeretet. Sok fiatal vagy felnőtt panaszkodik, hogy az anyjuk mindenben ellenőrzi őket, nem mehetnek sehová, a barátokat is ha lehet elmarja, a párkapcsolatokat is tönkreteszi a Kedves Mama, mert mindenkire féltékeny.
A gyerekek egy idő után nem igénylik, hogy anyu minden pillanatban a fenekükben legyen, már kisiskolás (sőt ovis) korban is többször a haverokkal, osztálytársakkal mennének. Az enyémek már nagyobbak, tudják hogy bármikor számíthatnak rám, de pl. játszani már sokszor jobban szeretnek egymással mint velem. Főleg a szerepjátékokat.
Csatlakozom 9-eshez. Mindenki világképe szubjektív. Népes családunkban a jó testvéri kapcsolatok a jellemzőek, így pont azért akartam testvért a gyerekemnek, hogy plusz érzelmi és szociális biztonsági hálója legyenek egymásnak.
A szeretet pedig nem oszlik meg, sőt többszöröződik. Én is féltem, hogy fogok még egy gyereket ugyanúgy szeretni, de jó dolog nagyon újraélni a babázást és valahogy megerősíti "egyeskével" is a kapcsolatomat, annyi emléket felhoz még egy újra elővett zokni is :) És bár kevesebb idő jut csak egy főre külön, de törekszem arra, hogy az minőségi legyen - na meg jó dolog ám egy kupacban is. És persze van féltékenység is, de van gyengédség is, amikor odabújik, hogy most ő is újra kisbaba és szeretgessem...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!