Megbuktam, mint anya. Hogyan szerezzem magam vissza?
28 éves vagyok, 4 gyermekem van. A legkisebb 20 hónapos. A párom egy ideje lelkileg a padlón van. Az anyja, testvérei miatt. Én megértő voltam, hagytam neki 2 évet, hogy feldolgozza. Nem halt mez senkije, csak hátbatámadták, hülyének nézték, kihasználták. Ez idő alatt teljesen elhanyagolt minket, a padlóra került, de dokihoz nem hajlandó menni.
Ez idő alatt én teljesen egyedül voltam a gyerekekkel. Bezárva szinte a 4 fal közé. Bolt, ovi, suli, házimunka, majd ovi, suli, fürdetés, vacsi, fektetés. Monoton, magamra nincs időm. Egyre inkább lelkileg kiégtem. Ma már ott tartok, hogy nem tudok aludni, nem érdekel semmi, még a gyerekek is közömbösek számomra. Ezt nem mutatom feléjük, nem éreztetem velük. De mit tegyek? A párommal beszéltem, de az volt a válasz, hogy hagyjam békén, ő ki van készülve.
Tudnátok tanácsot adni, mit tegyek? Különköltözni nem tudunk, de nem is lenne értelme, hisz most is olyan, mintha a párom nem lenne itt.
Kérlek ne támadjatok. Segítséget szeretnék kérni.
válasza:
válasza:Pedig itt csak a változás segít.És elsősorban a férjednek kell.Beszélj a háziorvossal utalja be.Nem normális hogy egy felnőtt ember ennyire nem tudja feldolgozni a történteket.
De te mit szeretnél?Szereted még őt?Akarod így együtt?
válasza: válasza: válasza:Amin keresztülmentél/keresztülmész abban bárki kiégne.
Egy komoly, leülős beszélgetés már kevés. Család és párterápia?
Köszi a válaszokat. Nem, màr 9 éve itthon vagyok. Már visszamentem volna, de a 4. gyerkőc elkötés után is besikerült.
Nem hallgat végig. Már gondoltam rá, hogy bezárom a szobába, amíg beolvasok neki, hátha magához tér.
Szeretem és a gyerekek is szeretik. Nem akarom elhagyni. És a 4 éves lányom apa nélkül szinte levegőt sem hajlandó venni.
Én is gondoltam a terápiára, de tuti nem menne bele.
válasza:4. vagyok. Húha, akkor nem csodálom, ha Te is kivagy, hisz 9 év nagyon sok idő, nem is volt "életed" nagyon a babák előtt. Bár igaz, hogy ők az élet értelmei, de nem csodálom, ha te is kimerült, kiégett vagy, vagy annak érzed magad.
De gondolom a kis tündérek erőt adnak a mindennapokhoz.
Arra nem gondoltatok, h esetleg a férjed nem csak simán kivan, meg padlón van, hanem depressziós? Azt meg sajnos nem gyógyítja a párterápia, mert előbb az alapproblémát kell feltárni és gyógyítani. Ha nem hajlandó elmenni ezzel az orvosához (aki továbbküldené célirányosan) akkor kérdezz rá a te háziorvosodtól, hogy elmondás alapján ő nem gyanakszik-e depire? Aztán el kell indulni a gyógyulás rögös útján. Én sok sikert kívánok Nektek ehhez. :)
válasza: válasza:én nem hagynám, hogy önsajnálat címen kivonja magát a kötelezettségeiből.
a gyerekeknek is apára van szükségük, nem idegroncsra.
ő a felnőtt, fel kell állni, az életben sokkalta nagyobb bajok is vannak, amiket tudni kell megoldani.
sajnálhatja magát, míg wc-n van, amúgy meg toppon lenni.
ez elvárás, nem kívánságműsor.
Depresszióra nem gondoltam eddig, de beszélek a háziorvosunkkal.
Ez a lesokkolás nem is rossz ötlet. Csak az a baj, hogy nem tudok hova menni. Nincsenek barátaim, nincs kivel beszélgetnem, nincsenek szüleim, tesóm meg Németországban. De már az utcán is parázok egyedül. Olyan, mintha mindenki engem bámulna, hogy te jó ég, ez meg hol hagyta a gyerekeit.
Persze, imádom a gyerekeimet, ők az én kincseim, támaszaim. Sosem tudnám nélkülük elképzelni. Csak hát én is ember vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!