Van itt olyan anyuka, akit a párja tart el teljes egészében? Nem rossz érzés?

Hiába gúnyolódik a 9es. Tök felesleges.

Azért a házuk, meg a kocsijuk, mert közös, nem azért, mert örökölte, vagy a férje megkereste rá. Nehéz lehet ezt megérteni annak, aki máshogyan gondolkodik, pedig nincs ebben semmi rossz. Közös minden, a vagyon, a gyerekek, az élet.

Én sem értem a lenézést(az egyik "kedves" hozzászólótól sem)..

24 évesen szültem én is,főiskola után..Rendes munkám nem volt előtte,csak nyári meló,amivel elég jól kerestem.Igaz terveink szerint kicsit máshogy alakult volna az életünk,de ember tervez...állapotos lettem,eszünkbe sem jutott elvetetni,hisz igazság szerint tudtuk,hogy képesek vagyunk eltartani az ő fizetésből...ahogy nőtt,átbeszéltük,hogy melyik forgatókönyv a jobb,ha én munkát keresek,dolgozok majd utána a második,vagy bevállaljuk a testvért és csak akkor állok munkába,ha ő is ovis korú lesz..Az utóbbi verziónál maradtunk,és nem,egyáltalán nem érzem magam rosszul miatta,mert a kettőnk közös döntése volt.

Amúgy meg nem verem a nyálam sehol senkinek,hogy de király vagyok,mert fiatalon szültem tisztában vagyok vele,hogy szerencsés vagyok,hogy megtehettem. DE ezért nehogy már elítélendő legyek,meg lenézzen bárki is emiatt,mert nekem így jött össze az élet...nem segélyből élünk egy putriban,hanem teljesen normális körülmények között,és igen,neked is kérdező és nekem is lesz még elég időnk dolgozni én úgy gondolom,szóval szerintem ne agyalj ezen..

Normális és igazi férfi soha nem érezteti ezt egy nővel! A férfi hagyományos életfeladata a család fenntartása kiemelten abban az időszakban, amikor a nő szül és babázik. Ez teljesen természetes, hogy egy csecsemő mellett nem lehet dolgozni. Most ez a munkád, ez az életfeladatod. Hagyd, hogy a párod is érezze, hogy fontos szerepe van a családban. Most az ő dolga a pénzkeresés és a család eltartása. A te munkád sem helyettesíthető! Az ő vérét (is) neveled, gondozod. Soha ne érezz emiatt bűntudatot, mert teljesen helyén vannak a szerepek. Egy férfi nem rendelkezik olyan érzelmi eszköztárral, hogy egy babára úgy reagáljon, mint az anyja. Tehát a te munkád sem helyettesíthető és ezt ő is tudja.

Az, hogy az állam ezt nem fizeti ki, az nem a te dolgod.

Arról, aki meg így nyilatkozik egy fiatalon szülő nőről nagyon megvan a véleményem! Nagyon komoly szerepzavara lehet. Egy nőnek hagyományosan mindig az élet szülése, kihordása és a gyermeknevelés volt az életfeladata. Mind társadalmilag, mind biológiailag. Ezzel szemben a család fenntartása, a biztonság megadása, a védelem a férfi alapfeladata. A mai világban ezek a szerepek felcserélődtel oly sokszor és ez nagyon sok bajt és szenvedést okoz! Ennek az eredménye a feminin férfiak és a férfias nők megjelenése. Ennek meg a szaxuális és párkapcsolati zavarok.

Nem azzal van a gond, hogy a nő is dolgozik! Hanem azzal, ha férfi akar lenni.

Miért kellen már ahhoz "letenni" pénzt az asztalra, hogy valaki elmenjen szülni?!

Ha egy boldog párkapcsolatban mindkét fél gyermeket akar, a férfi megteremti az anyagi hátteret, a nő megszüli a gyermekeket és tisztességgel neveli őket, az miért lenne már elítélendő?! Nem a közös boldogság a cél?

Én nem veszem magamra, mert nálunk nem így alakult a dolog, de akkor is bánt amit írtál, főleg, hogy oltári baromság.

18 évesen nem lesz valaki diplomás, egy.

Kettő, diplomára, érettségire, 0 munkával miért ne vállalhatna valaki gyereket a párjával (nem feltétlenül a férjével). Mitől kevesebb ő tőled? Komolyan érdekel a véleményed.

Még szerencse, hogy senkinek nem lesz xarabb, hogy nem tartod őket sokra.

Ukokatesóm jogi diploma után, csak gyakorlattal a háta mögött, amiért ő fizetett, vállalt gyermekeket a párjával. Életében nem dolgozott, most (júliusban) áll majd munkába 4 év otthon lét után. Mi ezzel a probléma?

Még a pénzre sem foghatod, mert valószínűleg nálad is sokkal jobban élnek. Közös pénzből, és nem azért közös, mert az a kérdés, te mit nevezel közösnek, hanem azért, mert szerintük az. Mindkettőjük szerint.

Azért benne van a munkaviszony nélküli gyerekvállalásban az a veszély, hogy a férfi kiesik a képből. Baleset, szakítás, válás, stb.

Más témakörökben sok ilyen kérdés van, ahol kétségbeesetten keres megoldást az egyedül maradt nő, mert "soha nem gondoltam volna, hogy lelép egy másik nővel".

Nem azt mondom, hogy általános, de a pakliban benne van. Ha az anya esik ki hasonló okokból, akkor a férfi esetében nincs akkora pánik az anyagiakat illetően, hiszen neki volt munkaviszonya.

Ami nekem személy szerint nem túl szimpatikus: valamiért mindig csak az eltartottak szájából hallom az öntudatos "de hát minden közös" mondatot. Igen, jogilag valóban így van, de ennyire kiemelni, hangsúlyozni ezt általában nem szokták. A kereső fél még kevésbé. Olyan mellékzöngéje van, mintha az eltartott lenne büszke a más által előteremtett javakra.

Természetesen használja, éljen vele, de ne állítsa be saját érdemnek, mert az már visszatetsző.

Én nem vagyok eltartott, csak, hogy tiszta legyen.

Nem is tudom,hogy írjam le, hogy megértsd. Mármint nem bántásból, hanem ha valaki nem így gondolkodik, elhiszem, hogy nehéz megérteni a másik oldalt. Nem felfogni, hanem azonosulni vele. Persze nem is kell, hanem inkább csak elfogadni.

Büszke lehet az általad eltartottnak említett fél, arra amit nem a másik, hanem ketten értek el. Én itt most a családról beszélek, a nemi szerepekről, a közös dolgokról. Kiemelni nem szokás, itt most azért történt ez, mert konkrét példákról beszélünk.

Mindenkinek meg van a szerepe a kapcsolatban, legyen az gyerek, munka, kereset, háztartás, bármi. Amíg ez két embernek megfelel, addig tökéletesen működhet.

Még egy gondolat. Bármikor történhet bármi azzal a féllel, aki anyagilag családfenntartó. Akkor is, ha a másik dolgozik, akkor is, ha nem. Nyilván, ha nem dolgozik, azok után fog, nincs más választása.

Persze nehéz melót találni a mai világban, de azért nem lehetetlen, ha valaki dolgozni akar. Ha lehetőség van rá, spórolni kell. Esetleg életbiztosítást fenntartani.

Ha válásra kerül a sor sincs semmi. El kell menni dolgozni. Semmi gond.

Ne haragudj, de tényleg szerepzavarod van! Nyugodtan le lehet pontozni, de soha nem értettem azokat a nőket, akik a gyermekvállalást és a gyermeknevelést nem tartják munkának. Mit várunk így a férfiaktól?!

Már megbocsáss, de miért lenne az elítélendő, ha valaki fiatalon gyermeket szül, gondoskodik a családról, a párjáról, aki cserébe hazaadja a fizuját ebben az időszakban? Majd, ha a gyermek elérte a megfelelő kort, akkor az édesanyja is dolgozik utána, vagy szül még.

Úgy beszélsz ezekről a nőkről, mint egy ingyenélőről. Neked nem elég az, ha valaki tisztességgel ellát egy háztartást otthon és gyerkeket nevel, különórákra hordoz, rendet tart, meleg ételt készít, apáról gondoskodik? Ha valaki tisztességgel csinálja ezt, az bőven felér egy munkanappal.

Vannak családok, akiknek ez a fontos, nem a karrierépítés és a nő pénzhajkurászása. Ezek a hagyományos szerepek és még a mai világban is vannak emberek, akik ezt tartják, mert így akarják!

Én nem tudnám csinálni, de semmiképpen nem ítélem el azt, aki így él.