Van itt olyan anyuka, akit a párja tart el teljes egészében? Nem rossz érzés?

Hát nálunk úgy alakult a pénzügyi helyzet, hogy az egyetem utolsó 2 évében én havi 4-500.000-t is hazavittem, mert szakmai holland órákat tartottam egy nyelviskolánál és fordítottam is. A férjem ekkor 120-t keresett gyakornokként. Fizettük a 4 közös lakáskasszát, minden közös volt, bár még nem voltunk összeházasodva, fizettük a diákhitelét is.

Majd mikor elhelyezkedett és fél milliót keresett, megvettük a lakást is közösen, megengedhettem magamnak, hogy azt csináljam, közös megegyezéssel, amit imádok és gimibe mentem tanítani. Havi 148.000ért.

Aztán beindítottunk egy vállalkozást, amiben én szakmailag nem voltam jelen, minden másban igyekeztem segíteni, ami nem sok, mégis segítség. Kinőtte magát, havi több milliós bevételünk van belőle, én pedig ugyan az első két évben nem, de most az utolsóban gyesen vagyok. Kemény 36000-t kapok és pocakban a második.

Nem érzem magam kevésnek, haszontalannak, nem rossz érzés. Ez egy átmeneti időszak, bár utána sem fogjuk nagyon megérezni, amit beleteszek a közös kasszába, mégis jó lesz majd újra munkába állni.

Ha három évig lettem volna gyesen, vagy HTB lennék, akkor sem érezném rosszul magamat. Mert a férjem sosem érzékelteti, hogy ez nem jó így. Az sem zavart, mikor én vittem többet, nem számolgattam, mennyit toltam én be a lakásba. Közös volt minden. Mindegyik helyzettel jól azonosultam.

Nyolcaska, majd írjál úgy pár év múlva! Kíváncsi leszek. :)

Amúgy milyen házunk, autónk? A fél év keresetedből lett autó, ház? Hol dolgoztál, elmondhatnád, hol lehet ilyen jól keresni! :)