Olyan érzés fog el, mintha a születendő kistesóval "megcsalnám" a nagyot? Volt más is így? Vagy velem van a baj?

Én a második baba előtt sem értettem ezt sosem és aztán a 2. terhességem alatt sem. És most sem értem, hogy 2 hónapos a kicsi.

A nagyot ugyanúgy szeretem, mint a tesó előtt. Sokat játszunk, úgyanúgy csináljuk tovább a közös kis dolgainkat. Max részt vesz benne a kicsi is, pl rákötve, vagy a pihenőszékéből figyelve.

A kicsit pedig egy másik szeretettel szeretem. Nem kellett megosztani a szeretetemet. Szerintem olyat nem is lehet, ez tök butaság.

Egy szerető családban nem sérül a nagyobb gyerkőc,a tesó érkezésével. Csak kapja meg ő is az odafigyelést, a maga kis idejét. A tesó ne legyen úgy kezelve mint egy hímestojás, akire nézni sem szabad. A fiam (4 éves) ugyanúgy gondozhatja a húgát az első pillanattól,ahogyan mi tesszük, persze felügyelettel. Amihez neki kedve van és kéri, hogy csinálhassa és semmire nem mondtam nemet. Ringatja, fürdeti, etette is már, bár anyatejes baba. Soha nem erőltettem semmit.

Ismerős a dolog. 20 hónap van a 2 gyerekőc között.

Ez az egész akkor múlt el, amikor a pic megszületett.

Egyformán nagyon szeretem őket, pedig ettől (is) tartottam én is :)

Ne aggódj. :)