Egy gyereket vállaltak/tervezők! Titeket is kioktatnak a több gyerekes anyukák?

Senkinek semmi köze hozzá, hány gyereket akarsz, és mi okból. Szerintem ne beszélj erről, ha mégis kioktatnak, mondd meg, hogy ez csak rád tartozik.

(Mondom ezt annak ellenére, hogy én egyke voltam, és a szüleim halála után nem maradt senkim. Én ezért vállalom a másodikat - már úton is van - de harmadik gyerekünk már nem lesz. Nem vagyok fiatal, és anyagilag sem engedhetjük meg. De emiatt nem fogok senkinek magyarázkodni.)

Nekem meg az egyik ismerősöm mondta, hogy egynél nehogy többet vállaljunk:D Mi is a tervezés fázisában vagyunk, de nyitottan állunk a kérdéshez, mert ki tudja, mi lesz. Eredtileg annó kettőt szerettem volna, de sose tudhatom, lehet, hogy egy utána férjem is, meg én is azt mondjuk, hogy elég egy is, lehet, hogy még akarunk egyet, aztán még egyet. 3-nál többet jelenleg nem tudok elképzelni, de hogy mennyi lesz, azon majd ráérünk az első után gondolkozni.

Mi nagyon előre tervezősök vagyunk egyébként, akik megtakarítás, meg megfelelő munkaidő megléte nélkül csak akkor vállaltunk volna előbb gyereket, ha sürgetett volna az idő. Azt is szépen kigondoltuk, hogy hogyan fogunk elférni. Nálunk is fontos, hogy legyen a gyereknek saját szobája, hiszen eljön az a kor, amikor igényelni fogja. Ez viszont 10 éves kor előtt nem nagyon szokott így lenni. Ha körülnézek, meg ha visszagondolok, 10-12 éves korukig a gyerekek jobban szeretnek általában egy szobában lenni. Férjeméknél megvolt a két szoba, de nagyon sokáig csak az egyik szobát használták emiatt. Mi a húgommal jó sokáig voltunk egy szobában, 12 éves koromig nem zavart, utána már jó lett volna külön kuckó.

Megkaptuk persze már azt is, hogy majd mindenképp legyen kettő, mert kell a testvér. Szerintem meg az kell, hogy a szülő a lehetőségekhez képest kellő figyelmet tudjon a gyereknek szentelni, és kellően nyugodt lehessen. Van, akinek ez megy 3+ gyerekkel is, van, akinek csak eggyel. Mivel még nem vagyok szülő, ezért nem tudom, hogy nálunk ez hogyan fog alakulni.

Ha a pénzbeli részét nézzük, hát én szeretném a gyerek gyerekkorát nyugodtan eltölteni. Nem kell persze, hogy mindig minden hülyeséget megvehessek, de azért lehessek nyugodt, hogy amire kell (étel, ruhák, gyógyszer, stb.), arra meglegyen a pénz, és ha valamelyikünknek valami történik a munkájával, vagy csak elege lesz, és felmond, akkor se kelljen még jó darabig aggódni, hogy mi lesz. Mi eddig azon voltunk, és most is azon vagyunk, hogy ezt a hátteret megteremtsük.

A gyerek iránti vágy már több, mint egy éve nagyon erős bennem, és pont a fentebbiek miatt, kicsit irigylem is azokat, akik csak úgy spontánul bele mernek vágni, hogy majd úgyis lesz valahogy, mi a férjemmel nem ilyenek vagyunk.

Bárhogyis van, a döntés, hogy egy új élet szülessen a világra, szerintem nagyon örömteli dolog - testvérrel, vagy anélkül.

Nézd. Alapvetően ez magánügy. Nem kell megindokolni, ha kérdezik. A válasz rá, hogy így döntöttetek, így tartjátok jónak.

Emellett én is több gyerek párti vagyok, ha adottak erre a körülmények. Nem magam miatt, hanem a gyerek miatt. Megtanul alkalmazkodni, osztozkodni, megtanulja, hogy nem ő a világ közepe. Ezek nagyon is fontos részei az egészséges személyiségfejlődésnek!