Egy gyereket vállaltak/tervezők! Titeket is kioktatnak a több gyerekes anyukák?
Jelenleg első és egyetlen babánkat tervezzük (épp várom a nemvártat). Ezt persze nem kötöm az ismerősök orra alá.
Azt mindenesetre el szoktam mondani, ha kérdik: csakis egyet tervezünk a férjemmel. Úgy gondoljuk, a mostani bérekből, konkrétan a miénkből egy gyereket lehet úgy felnevelni, hogy ne kelljen kicentizve élni hónapról-hónapra, rendes minőségű étellel etessük, normális minőségű ruhákban járassuk, az érdeklődési körének megfelelő egyéb elfoglaltságait biztosítani tudjuk anyagilag, és gondolván a jövőjére: félretehessünk neki továbbtanuláshoz és életkezdéshez pénzt.
Na mármost, ha ezt én így szépen elmondom, mint indokot, a 2-3 gyerekes úgynevezett tapasztalt anyukák, akiknek már nem kis gyerekeik vannak, megkapom, hogy:
1) Nincs az a pénz, amit ne lehetne felélni, majd én csak leshetem, mennyire tudunk kijönni gyerekkel a pénzből, úgyis csak az van, hogy hónapról-hónapra él az ember, majd én meglátom. Ők is másképp képzelték, stb.
2) Ugyanezek a nők utána azt mondják: "Egy gyerek nem gyerek." Vagy ami még jobb: "Higgyem el, 2-3 gyereket könnyebben felnevelek, mint egyet" (=> szüleim példáján, 3 gyerekes család gyerekeként nem ezt láttam, összehasonlítva az életemet egy egyke barátnőmmel), "Akinek nincs testvére, azt elkényeztetik, és önző majom lesz." És a legjobb: "A gyerek nem pénz és lakás kérdése, majd minden megoldódik!"
A lakás dolgot azért kaptam meg, mert kijelentettem: egy akkora lakást tervezünk venni hamarosan, ahova egy gyerek ideális. Nem fog 2 gyerek egy szobában nyomorogni.
Erre persze jött a válasz: "15 éves korukig simán elvannak egy szobában" Vagy: "Majd meggondolom én azt, ha a gyerek tesót akar" - Erre persze megmondtam, nehogy már a gyerekem döntsön helyettem a vállalt gyerekek számában, még ha lelki törést is szenved. De az bezzeg ne érdekeljen, ha majd panaszkodik: egy szobában kell lenni a tesóval... Kicsit sem ellentmondás!
Tehát összességében én vagyok a naiv, mert azt hiszem, egy gyereknek biztosítani tudom majd, amit akarok, sőt félrerakni, más részről azért vagyok hülye, mert előre tervezek, hisz csak bele kell vágni a dolgokba, és majd lesz valahogy.
(Egyébként pedig ha egy millió havi bevételünk lenne a férjemmel, akkor sem akarnánk többet, mert nem vágyunk többre. Ami meg szerintem minden más érvet felülír.)
Nem veszem a szívemre az ilyen kioktatásokat, csak azt nem értem, hogy nem esik le ezeknek a nőknek, akik egyébként így hó végén messiásként várják a családit/fizetést, hogy totál egymásnak ellentmondó érvekkel jönnek?
válasza: válasza:Nekem még a helyettesítő orvos is megmondta, hogy "majd meggondolják magukat". Akkor volt másfél éves a fiam. Én a legjobban a "Kell a testvér" dumát szeretem. Akkor meg szoktam kérdezni, hogy ugyan kinek?
Legjobb barátnőm egyke, ő imád az lenni, ő is egyet tervez.
Nem szokott érdekelni mások véleménye, de ha felhúznak, akkor azzal zárom le, hogy foglalkozzon mindenki a saját életével, és terveivel. Nekünk így jó, és kész.
válasza:Tök mindegy, hogy hányat akarsz, vagy ki másnak mennyi gyereke van, a lényeg: MIÉRT kell egyáltalán ezzel kapcsolatban bármit is megjegyezni?
Kedvencem: Ó, mi lesz, ha jön majd a harmadik! Vagy ezt miért nem rakjátok el a harmadiknak?
Erre én: Mert a harmadik fiú lesz!.....Cirip-cirip néma csend, és "tényleg, most komolyan lesz 3.? Igen, b46654dmeg! Akkor minek kérdezik?
Ez szerintem ugyanaz a két eset.Az egy gyerek-nem gyerek meg hülyeség.Ezt egyszer úgy magyarázta meg egy nagyon okos munkatársam: khm.:Hát, tudod, ha az egyikkel történik valami, akkor? Ez a legundorítóbb mind közül.
Egy szó, mint száz. Én nem magyarázkodok senkinek, mert én hármat akarok, nekem se magyarázkodjon senki, mert ő meg egyet akart.
Nem tudom, miért nem lehet tisztelni a másik véleményét? Én sem oktatom ki őket, pedig esküszöm, szívesen tenném. Pl. az egyiknek két kamasz gyereke van. Sokszor kijelenti: de megbánta, hogy nem lett harmadik. Miközben mindig panaszkodik, semmi pénz nem elég nekik, pedig maszekol is a férje, és sápítozik, hogy be kell fizetni 2-3 ezer forintot, mert egy kirándulásra viszi a tanár az egyik gyerekét...
Akkor bűn, hogy én erre nem vágyom?
Amúgy meg azt tartom a legnagyobb baromságnak, hogy azért kell második vagy harmadik gyerek, mert még nem született meg a kívánt nemű. Pl. mindketten fiút szeretnénk, de az biztos, hogy nem vállalnánk azért másodikat, mert lányunk születik elsőnek. Szerintem ez már önmagában megalázó lenne az elsőszülöttnek, hogy ő nem volt nekünk elég, kellett a fiú is, anélkül nem lenne vele egész az életünk, noha, ha fiunk születik elsőre, akkor lány nélkül megvolnánk.
válasza:Ember tervez...
Ha jól értem, még nem is vársz babát.
Mit csinálnál, ha ikreid születnének?
Ha azt gondolod, megleptél a kérdéseddel: nem. :) Anyósom továbbment az elképzelésednél: ő már rögtön hármasikrek esélyét vetette fel.
Nyilván az ikerterhesség az egyetlen esély, hogy akaratomon kívül eggyel többel legyek terhes, mint tervezném... De mivel annyira minimális az esélye természetes úton, és a családban sem volt egyik ágról sem ilyen jó sok generációban visszamenőleg, hogy ilyesmin én nem agyalok, mi lesz akkor. :)
Nyilván nem kérnék magzatredukciót, kivéve akkor, ha az egyik nem megfelelően fejlődik. Akkor az egészséges érdekében nem haboznék.
válasza:Mondjuk nálunk most jön a 2. baba, de nem értem hogy egyes emberek miért unatkoznak annyira, hogy azzal foglalkozzanak, hogy a másik embernek hány gyereke lesz. Szerintem ez annyira gáz. Szerintem mindenki saját maga tudja a teherbírását anyagilag, fizikailag és érzelmileg, attól meg Gizike a könyvelésről azt mondja, hogy egy gyerek nem gyerek, attól még nem fogja meggondolni magát senki, aki csak egyet szeretne.
Amúgy nálunk meg az volt, hogy én mindenképp kettő gyereket szerettem volna, de a húgom akinek már van kettő gyereke, félrehívta a páromat és elkezdte őt győzködni a hátam mögött, hogy nehogy bevállaljuk a második gyereket mert baromi nagy szívás. Szerintem ez is nagyon gusztustalan, persze nem hallgattunk rá, meg amúgy az ő gyerekeivel elhiszem hogy szívás, mivel nem nevelte meg őket...
válasza: válasza:Jó magam 3 gyereket nevelek/nevelünk a férjemmel,világ életünkben ennyit terveztünk,még házasok sem voltunk.Sokat agyalunk a 4. babán is.De még csak ábránd,majd kiderül mi lesz...
Én soha nem szólok meg egy szülőt se,ki mennyi gyereket vállal,max. akkor,ha szoba- konyhába élnek csak,és már a 8.-al várandós...na akkor teszek megjegyzést úgy magamban,de azokat se én etetem,semmi közöm hozzá. Annyi,hogy sajnálom a gyerekeket. Szóval ne hogy azt hidd kedves kérdező,hogy egyedül vagy a problémáddal. Amíg 1 gyerekünk volt,jöttek a rokonok,mikor jön a kis tesó? Mikor megérkezett,az volt a következő: ,,remélem elköttetted magad,mert a mai világba 3-at szülni eszetlenség" Aztán jött a sokk! :D Bevállaltuk a 3-at. Ott aztán 9 hónapig kapja az ember a hideget,meleget... bántást,lenézést.Az egyik 1 gyerekes ismerősöm konkrétan lehülyézett,és lehordott minden féle anya kocának.....meg hogy soha nem állunk majd le? :( olyankor azért én is vissza vágok ezeknek az embereknek,hogy ő meg sajnálja az idejét, a testét, a pénzét a további gyerekekre,és ha nekem jólesik ennyit szülni,és nevelni ahhoz neki semmi köze! Szóval oda vissza megy ez...úgy látom. Bár embere válogatja,ezt azért kihangsúlyoznám! Mert addig,amíg engem nem szólnak meg,én nem bántom az egykét nevelőket...de ha támadnak,és lekezelnek,persze,hogy megvédem magam. És még annyit kedves Kérdező,hogy ez az 1 mondatod a lényeg, idézném ,,(Egyébként pedig ha egy millió havi bevételünk lenne a férjemmel, akkor sem akarnánk többet, mert nem vágyunk többre. Ami meg szerintem minden más érvet felülír.) " Ha nekünk 1 millás bevételünk lenne,még örökbe is fogadnánk. :D De így csak max. 4 gyerekre vagyunk hitelesek. :D Mert ha nagyon nagyon akarunk valamit,valakit,és van bennünk elég erő,és elszántság,és teljes szívünkből szeretnénk,akkor nem akadály,hogy nem vagyunk milliomosok. Ha viszont úgy érezzük,nem vagyunk azok a nagy családcentrikus ős szülők,akkor biza mind,mit mond a másik,nekünk akkor is csak 1 gyerkőcünk lesz.Nem igaz? Egyik sem rosszabb,se jobb,mind 2 életformának megvannak a buktatói,nehézségei,amik lehet nem most..majd úgy kb. 25-30 év múlva érnek majd váratlanul. Nem is biztos hogy minket, hanem a gyereket. Mi azon az elven működünk,hogy lehet hamar elszólítanak bennünket a fentiek,ne maradjon egyedül a gyerek,legyen kire/kikre támaszkodnia. Mert milyen jó,hogy nekem is van kire borulnom a bajban. :(
válasza:Nekünk egy fiunk van (3 éves) nem is tervezünk több gyereket. Okok: 1. Én sem teszek 2 gyereket egy szobába és mi sem fogunk a nappaliban csövezni. 2. Anyagilag őt tudjuk gond nélkül felnevelni (ideértve az iskoláztatását is, nekünk ez az egyik legfontosabb), 3. A munkám miatt nem tudok újra évekre eljönni.
Szerencsére nekem intelligensek az ismerőseim, eszükbe sem jut kioktatni (ráadásul akikkel igazán jóban vagyok és érdekel a véleményük, pont úgy gondolkodnak, mint mi), de ha valaki megpróbálná, finoman közölném vele, hogy nem érdekel a véleménye.
Egyébként attól hányok, hogy valaki azzal érvel, mi lesz ha történik valami a gyerekkel. Miért, az egyik gyerek pótolja a másikat, vagy mi? Gusztustalan felfogás.
Ez a "majd minden megoldódik", "Ahová Isten báránykát ad, oda legelőt is" és a hasonló okosságok, meg azt minősítik aki ezt így is gondolja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!