Vannak akik tudatosan egy gyereket vállaltak? Nem lesz boldogtalan a lányom?

Szia. Én egyke vagyok. A gyerekkorom így is szép volt, a szüleimtől nagyon sok odafigyelést kaptam, és akkor könnyebbnek tűnt nem kellett osztozni a tesóval, nem volt veszekedés, fétékenység (anyám egészségügyi okok miatt nem szülhetett több gyereket). Oviban, iskolában volt elég barátom, akik sokszor átjöttek, így nem emlékszem, hogy csak azért unatkoztam volna, mert egyke vagyok. Viszont az egésznek az árnyoldala, hogy a szüleim korán (a harmincas éveim elején) meghaltak, és nem maradt senkim, akire számíthatok. A barátok ilyenkor nem helyettesítik a testvért, és a házastárs sem! Én ezért vállaltam második gyereket, hogy a lányomnak legyen akkor is valakije, ha mi már nem élünk.

De ne aggódj,ettől az egykének is lehet boldog gyerekkora, és sokan vannak akik az anyagiak miatt maradnak egy gyerekesek.

Nem tudom mennyi idős most a gyerkőc.

Az enyém fél éves. Nem tervezünk másodikat. Hasonló okok miatt. Illetve én mondtam, ha nekem egészséges babám lesz, nem kockáztatok többet...

De azért ha évek múlva majd úgy alakulnak a dolgok...szóval inkább úgy fogalmaznék, hogy az elkövetkezendő 4 évre nem tervezünk tesót.

Az egykék valóban mások kicsit, de szerintem ez a "hátrány" már eltörpül a számítógép előtt felnőtt generáció mellett...Meg azért manapság egyre nő az egykék száma.. majd többet járunk el ide oda. Sok kisgyerekes barátunk van.. van kereszttestvére is...

Egyke vagyok. Sose akartam testvért, viszont én nagy családot szeretnék majd, ha eljön az ideje. Kertes házban nőttem fel, a 70+ dédnagyanyám volt a játszótársam. Alapvetően jól elvagyok egyedül, sokat babáztam, Barbieztam (csak akkor beszéltem is hozzájuk, ha egyedül voltam), kirakósoztam, rengeteget olvastam. Az egyetlen ami megmaradt rossznak, amiért egyedül voltam, hogy sok társasom volt de sose volt kivel játszanom velük, amíg kb 9-10 éves lettem és nagyon sokat voltunk egymásnál a legjobb barátnőmmel. Volt egy pont úgy 12 éves korom körül, mikor élveztem volna egy kistestvért, de pár hónapra rá unokaöcsém született, akivel egy házban laktunk.

Most 20 évesen nagyon örülök neki, hogy nincs testvérem. Nem hiányzik. Anyukám megmondta, hogy azért nincs testvérem, hogy nekem mindent meg tudjanak adni. Mindig jó körülmények között éltünk, nyaralni jártunk, 8 éves koromban építkeztünk, nem kellett azon aggódniuk, hogy nem tudják megvenni az áhított ajándékomat karácsonyra, mindenféle sportot kipróbálhattam, letehettem az angol felsőfokú nyelvvizsgámat 16 évesen, mert különtanárhoz járattak. Talán még kicsit el is lettem kényeztetve, de ezt nyilván nem bánom :)