Akik tudatosan 1 gyereket vállalnak: miért döntöttetek így?

Mert nem bírnám kettővel.

Mert eggyel sokkal könnyebb az élet.

Mert nincs a közelben segítség (anyósom 130 km-re lakik), férjem vendéglátós, és így is nehéz sokszor összeegyeztetni az életünket.

Így annak az egy gyereknek biztos anyagi hátteret tudunk biztosítani, kettőnek már nem lenne annyira egyszerű.

Mindenben olyan szerencsés voltam (terhesség, szülés, babakor), hogy másodjára tuti nem lenne minden ilyen egyszerű.

Így magunkra is marad idő. Minden többgyerekesnél azt látom, hogy a gyerekek "szolgái" lettek, mindent hozzájuk igazítanak (ami így is van rendben), csak éppen már nem "funkcionálnak" férfi és nőként.

1. Nekem is olyan nagy szerencsém van a fiammal, hogy nem hiszem, hogy még egyszer lehetne ekkora és tudom, hogy egy nem alvó, rossz evő gyerekkel nem bírnék elég türelmes lenni és ezzel a már meglévő gyerekemnek, a második gyereknek és a házasságomnak is csak rosszat tennék.

2. Júniusban megyek vissza dolgozni és nem tehetem meg még egyszer, hogy évekre kiessek.

Mert reálisan állunk az élethez, és két lábban állunk a földön.

A mi fizetésünkből (jelenleg kettőnk bevétele 240-250 körül van, ebben nincsen benne majd a gyerek után járó juttatás) egy gyereket lehet tisztességesen felnevelni.

Nem akarunk nyomorogni. Nem akarok egy lenni azok közül, akik itt sírnak, hogy 2-3 gyerekkel fizetésig (vagy családiig!) 5 ezrük van, mit egyenek 2 hétig?

Mi jól bánunk a pénzzel, és ha felnő a gyerek, nem a nulláról akarjuk elindítani az életben. Szeretnénk megtakarítást felhalmozni neki az évek során, ami kettőnél már nem menne, vagy nem olyan mennyiségben. Normálisan kitaníttatni, ha van rá igénye és képessége.

Nem akarunk nagy ingatlant, csak egy normális méretű lakást, ahova egy gyerek fér el ideálisan. Nem fog 2-3 egy szobában nyomorogni, teszek rá, más hogy csinálja, és hogy hányan nőnek fel egy szoba konyhában.

Elég sok rossz példát látok... Olyat, aki már így is nyomorog két kamasz fiával a pici házban, hónapról-hónapra élnek, de még eljátszik a gondolattal, hogy jó lenne egy harmadik gyerek... Mégis mire, kérdem én?

Látom megjöttek a "kell a testvér" emberek pontozgatni...

Mi nem volt hasznos a válaszunkban???

Én kettő párti vagyok viszont húgommal sokat beszélek. Az ő véleményét irom ide. Szerinte egy gyereknek többet lehet adni, több idő fordul rá és persze nyilván az anyagi része sem hátrány.

És nem pontoznek le valakit csak mert más a véleménye. Én látom az egy gyerekesek és két gyerekesek érveit is. Többel nem bírnék az biztos.

Én mindig 2 gyereket akartam, 1 éves múlt a lányom és úgy gondolom, hogy nem lesz testvére, mert nem hiszem, hogy képes vagyok még egyszer végigcsinálni ez. Egyelőre mindent "megkaptam", ami csak egy babával járhat: hasfájás, nehéz fogzás, szeparációs szorongás, lassú mozgásfejlődés miatt folytonos gyógytorna, még mindig szopizik, emiatt alig akar ételt elfogadni, horror a hozzátáplálás... Plusz párom se igazán partner, akkor szeret babázni, amikor vidám, mosolygós a baba, ha nyűgös, egyből az én lányom lesz.

Belegondolni, hogy kapok még egy ilyen kicsit úgy, hogy már lesz egy nagyobb, egyelőre nem hiszem, hogy bevállalom.

Ráadásul a munkahelyemre se biztos, hogy visszavesznek, ha meg mégis, ha újra szülni "mernék", tutira nem vennének vissza.