Akik tudatosan 1 gyereket vállalnak: miért döntöttetek így?

Úgy gondoltuk, hogy egy gyerekkel válunk családdá, de úgy, hogy megmaradunk nőnek/feleségnek és férfinak/férjnek is. Elég sűrű életet élünk, nem csak munkánk, hanem hivatásunk és karrierünk is van, sportolunk, társasági életet élünk stb.

Jól keresünk, s nem akartuk "alább adni", gyerekvállalás után sem. Soha nem akartunk megvonni sem magunktól, sem a gyerektől semmilyen lehetőséget kizárólag az anyagiak miatt.

Egyelőre úgy gondolom, hogy csak 1 lesz. Egyrészt azért, mert csak 1 üres szobánk van és nem akarok 2 gyereket egy kicsi szobába nyomorítani, főleg tinikorban szerintem kivitelezhetetlen, biztos nem jó a gyerekekenek. Én voltam egy ideij egysozbában bátyámmal, sözrnyű volt, senkinek se kívánom állandóan veszekedtünk, de egész nap, mindig zavartuk egymást, ő nem tudott tőlem tanulni én nem tudtam tőle játszani, ő nem tudott tőlem zenét hallgatni, én nem tudtam tőle mesét nézni, stb... Másik az, hogy úgy érezem, hogy a jelenlegi anyagi helyzetünk mellett 1 gyerek az amit teljes biztonsággal és nékülözés nékül fel tudnánk nevelni. Most tűrhetően keresünk, de ez változhat, semmi sem biztos. A harmadik az, hogy ha 1 gyerek mellé becsúszik véletlenül még egy az még okés, de ha esetleg 2 tervezett mellé csúszna be egy haramadik, na akkor tényleg bajban lennénk.

De amúgy mindez csak akkor lesz így, ha kislányuk születik, ha fiú, akkor biztos bepróbálkozok még egy kislánnyal, mert nagyon szeretnék egy kislányt( persze, ha 1 vagy 2 fiam lesz, azokat is imádni fogom, de 1 fiú után biztos megpróbálkoznék mégegyszer, hátha lány lesz).