Mit tehetnék? Megfogom tudni szeretni? Nehéz lesz nevelnem?

Ha már most ilyenen ágyas, jobb megoldás lenne az abortusz....

Amúgy a gyerekek mindig az erősebb géneket öröklik - tehát barna bőrű lesz, láthatóan roma.

Emlékszem a történetedre, többször is kiírtál ide kérdést, az volt a fő dilemmád, hogy a szüleid kifejezetten utálják a cigókat, és attól tartottál, hogy ki fognak tagadni. Meg reméled, hogy nem ütközik ki a babán a cigányjelleg.

Szval képben vagyok, és nem akarlak elkeseríteni, de abszolút látszani fog rajta a cigánybeütés.

Ilyen gondolatokkal és érzésekkel el kellett volna vetetni azt a babát. Eső után köpönyeg. Tudom, hogy már nem tudod elvetetni, túl vagy a 12. héten.

Nézd! Én nem.tudlak megnyugtatni, magamról tudom, hogy soha nem feküdnék össze olyan férfivel, akinek a származásával kapcsolatban ilyen negatív érzéseim vannak. Nem tagadom, nem szeretem a romákat, sőt, kifejezetten menekülök tőlük. Ha egy romától várnék gyereket, az biztosan nem önszántamból történne, képtelen lennék wgy romával összefeküdni, azonnal elvetetném.

Te erről lecsúsztál. Tegyél meg mindent legalább annak érdekében, hogy a szüleid kitartsanak melletted, amúgy sem fáklyás menet a gyerekvállalás, szülői támogatás nélkül ilyen fiatalon pedig kész őrület.

Khm, félig cigány vagyok.

Jellegzetességeket örököltem az apámtól: dús barna erős szálú haj, nagy barna szemek a szám is teltebb. A bőrszínem meleg árnyalatú, világos. Sosem mondták meg rólam hogy van bennem hegedű vonó. A testvéreimnél ugyanez.

Én nem ismertem az apámat, kicsi voltam amikor meghalt, bánom hogy nem ismerem mert megbízható dolgos családszerető ember volt és a családszeretet ne értsétek negatívként, azt jelentette hogy rendszeresen törődött a szüleivel, ápolta a kapcsolatát a testvéreivel, fordulhattak hozzá ha baj volt. Szerette anyámat és minden tőle telhetőt próbált megadni neki. Anyámnak nem volt munkaviszonya, gyereket nevelt. Sosem kellett apám mellett aggódnia a fedél, a számlák, az étel, a ruházkodás miatt.

Anyámmal nem tartom a kapcsolatot, minősíthetetlen volt a viselkedése apánk halála után. Új házasságot kötött ami az érdekeken inkább alapult. Anyámnak kellett valaki aki eltartja őt meg a gyereket, a férfinak meg könnyebb volt így letelepednie. Az új férj inni kezdett, egyre masszívabban, és elég csúnyán eljárt a keze rajtunk éveken át indulatlevezetésképpen, amit anyám szó nélkül hagyott. A férfi hamarosan elvesztette a munkahelyét alkalmi munkákból élt, no ott anyám aki "magyar" nő beállt a gyerekei után járó segélyből élők közé. Ha apám halála miatt nem kaptuk volna az árva járadékot még csúnyábbak lettek volna a hóvégek.

Ha meg akarod tartani a gyermekedet akkor kérlek szépen tedd azt amit egy anyának kell. Szeresd és neveld tisztességgel. Nem fog elkanászodni az a gyerek ha nem hagyod, nem lesz tisztességtelen munkakerülő segélyből élő ha nem azt látja tőletek (más kérdés hogy mi sem lettünk azok pedig mi pont ezt láttuk, de azért egészségesebb nem arra apellálni hogy a gyerek úgy megutál hogy egy életre elszakad tőled és valaki más majd elmagyarázza neki hogy kéne élni)