Most komolyan nem kiakasztó, hogy valaki albérletbe vállal gyereket?

Ha nekik így jó, neked miért fáj?

Mi is rengeteget költöztünk; albérletben nőttem fel, mert apát folyamatosan áthelyezték, ettől még futotta külföldi nyaralásokra, mindenre. Nekik így volt jó, nekem meg mindenem megvolt, de a legfontosabb, hogy együtt volt család. Ma meg az az opció sok helyen, hogy felveszik a hitelt x évre, ha nem szalad már a szekér, apuka kimegy külföldre dolgozni, mindenki csodálkozik, hogy nem jó a kapcsolatnak. Ez jobb a gyereknek, meg a családoknak, úgy egyáltalán?

Ti megbeszéltétek, hogy saját lakás, utána gyerek..de először a saját placcodon sepregess. :)

Hahaha, ekkora sztereotípiát!

Van vállalkozó ismerősöm, akinek a havi bevétele valszeg felülmúlja a ti éves bevételeteket, mégis albérletben lakik a feleségével. Na ne egy 50 000 Ft-os kis lakásra gondolj, valamelyik rosszabb kerületben!

Albérletbe szültem két gyereket. 5 éve kezdtünk építkezni, saját erőből, szocpol, úton volt a 3., de még ő is az albérletbe született. 1,5 éves volt a legkisebb, amikor saját házba költöztünk. Nem vettünk fel hitelt, aminek most nagyon-nagyon örülök, mert így nincs adósságunk, a szomszédok meg nyögik a 70-100 ezret hitelre havonta, és nincs kiút. Évekig kibírtuk az olcsó albérletben, dolgoztunk, spóroltunk, 3 gyerekkel 50 m2-en, de nem nyomorogtunk, és előttünk volt a cél, amit megvalósítottunk.

Szóval ítélkezni nem kell, az hogy sógornődék miért vannak albérletben az ő dolguk, ha eleget keresnek ahhoz ami a gyerekneveléshez kell, akkor minden oké. Az orvosra költés is magánügy, én nem költenék rá annyit, de nem zavar ha más igen. Turiban imádok gyerekruhákat keresgélni, de van aki viszolyog a turis ruháktól, ezt el kell fogadni. Vegyen anyukád 1-2 olcsóbb minőségű babaruhát kinaiban, piacon és kész, nem kell, hogy Brendonból vásárolt legyen. Minden márkát nem ismerek, de pl. ott van a H & M sokszor vannak akciók 500-1000 Ft-okért ruhák, ésszel kell élni.

Én azt gondolom, hogy ezekért a dolgokért nem kell haragudni a sógornődékre, el kell fogadni őket.

Miért gondolod, hogy egy hitelre vett, kis lakás sokkal jobb, mint egy normális albérlet?

De egyébként nem mindegy? Neked a saját lakás a fontos, neki meg más. Ő sem a híd alatt lakik, amin meg kellene rökönyödni. Foglalkozz a saját életeddel. Anyukád meg majd nem ruhát vesz a kicsinek, hanem mást, ha nem telik neki újra. Ettől még tiszteletben kell tartani mások véleményét. Mire menne vele, ha megveszi nekik a használtat, aztán sosem adják rá?

Miért lenne kiakasztó?

Egyébként külföldön az emberek nagy rész albiban él.

Foglalkozz saját magaddal. ;)

Éppen kint "nyomorgok" a bérelt lakásunk teraszán, és őszintén szólva, semmivel sem érzem magam rosszabb helyzetben, mint ahogy akkor érezném magam, ha ez a lakás a miénk lenne. Amióta gyerekünk van (meg előtte is) bérelt lakásban laktunk mindig, és az elmúlt 8 évben csak előnyeit láttam. Ennek köszönhetően amíg gyed-en voltam, a város szélén laktunk, csendes, nyugis helyen, hatalmas parkkal a ház mellett, aztán amikor a fiam bölcsis lett, átköltöztünk a bölcsi mellé, hármat kellett lépni, és már ott is voltunk. Oviválasztásnál a munkahelyem közelében kerestünk ovit, és ezzel egy időben lakást is. Most, hogy már iskolás, a kiszemelt iskola közvetlen közelébe költöztünk. Teszem hozzá, nekünk ez már csak azért is praktikus, mert így mindig pont akkora lakásban lakunk, amekkorára éppen szükségünk van. Eddig elég volt a másfél szoba is, tavaly kezdtük el szűkösnek érezni, így most már kétszobásban lakunk. De ha jön a tesó, akkor váltunk nagyobb lakásra.

Ha már az elején lakást vettünk volna, akkor rögtön nagyot vettünk volna, háromszobásat, csakhogy az tök fölösleges lett volna legalább nyolc évig, de ugye a rezsije meg több. Arról nem is beszélve, hogy akkor biztos nem tudtunk volna így jönni-menni a városban, saját lakást az ember nem cserél olyan lazán, mint albérletet.

És itt nem a "nem telik sajátra" esete áll fenn, bár tény, mert eddig akkor sem akartunk volna sajátot, ha zsebből ki tudtuk volna fizetni. Most már valóban megfordult a fejünkben, hogy esetleg jó lenne, de nem sürgős. Egyszer majd lesz, mi nem rohanunk vele.

Ha neked ez kiakasztó, hát akadj ki nyugodtan, én attól még ugyanolyan jól alszom éjjel :)