Valaki vállalt albérletbe babát? Nálatok hogy volt?

nem

de ha úgy volna vállalnék, szerintem még mindig jobb az albérlet, mint egy nagy hitel

igen.

de milyen részletek érdekelnek??nem értem mi a különbség saját lakás/ház és albérlet között.(gyerekvállalást tekintve)

A mai magyar emberek nagy %-a albérletbe szül, vagy szülőkhöz.

Nekem még nincs gyerekem, de egy barátnőm nemrég szült, a tulaj ki volt borulva szó szerint.

A legtöbb tulaj azért fél a gyerekes albérlőktől, mert őket állítólag nehezebb kitenni a lakásból. Ez nem tudom valós e vagy sem.

Külföldön vagyunk, az ingatlanok ára az egekben van, szóval kb 80 év mulva se tudnánk venni lakást.

Itt az épület több száz lakásból áll. Nem foglalkoznak ilyenekkel, teljesen megszokott hogy van kisgyerek, nem csinálnak ilyenekből problémát.

Elég nagy havi bevételünk van, nekünk az albérlet kényelmesebb, mint a saját. Tulaj nem szólt semmit,neki is van 2 gyereke, eleve terhesen mentem megnézni a lakást, ráadásul még kutyánk is van. Az előző albérletünknél meg konkrétan megsértődtek,h kiköltözünk a gyerek miatt, marasztaltak volna, mert rendesen fizettünk mindig és mostam az ablakokat (főbérlő érzékenyebb pontja a koszos ablak,mint a gyerek.)

Mi nem vettünk saját lakást, mert eddig 2szer kellett költözni jobban fizető állás miatt, ha az elején veszünk egyet hitelre és oda vagyunk kötve, akkor most harmada annyit keresnénk csak, és hiába lenne lakásunk, gyerekre meg kutyára biztos nem futná.

Szóval nem biztos ám,h az albérlet akkora mumus, lehet nekünk jobb a helyzetünk, mint aki kettőt szült a saját tulajdonú egyszobás paneljába.

Semmi különbség nincs albérlet, és saját házas babavállalás között szerintem. Az első gyerekem albérletben szültem, a tulajank nem volt vele gondja, pedig olyan is volt, hogy 8-9 hétig kórházban voltam, és értelemszerüen nem tudtam fizetni. Megbeszéltük, hogy mikor kiengednek, egyben kifizetem, csak annyit mondott, ok. A második gyermekemnél, anyóséknál laktunk, ott sem volt semmi gond, kimondottan örültek az unokának. A vicces az, hogy pont úgy esett, hogy egyszerre jelentettük be a babát, és azt hogy pár nap múlva elköltözünk albérletbe. A tulajnak nem volt gondja sem a meglévő, sem a születetndő kicsivel. A vicces az, hogy még abban a hónapban kórházba kerültem ezzel a kicsivel is, a férjem meg addig hazament az anyjához. Mikor kijöttem anyósom kérésére is, meg kényelmi okokból is visszaköltöztünk. Aztán hosszú szünet, közben saját házat vettünk. Egy darabig ott laktunk, majd kiadtuk albérletbe, és elköltöztünk jó pár km-re. Majd 4 év múlva hazaköltöztünk. Akkor már a harmadik picit vártuk. Mivel a házunkról csak annyit tudtunk, hogy az albérlők kirabolták, és minden ami mozdítható elvitték, helyet kértünk, és kaptunk egy átmeneti otthonba. A kicsi oda született. Ott sem okozott gondot, sőt, nekem jobb is volt. A nagyobb gyerekek miatt nem kellett aggódnom, tudtam, hogy biztonságban vannak, és a férjem nyugodtan velem lehetett, és meg nyugodtan vajúdtam, és csak magamra kellett figyelnem. Azóta persze már nem ott vagyunk, de akkor nekem jobb volt, mintha akkor még hirtelen az után kellett volna szaladgálni, hogy valaki figyeljen oda a gyerekere.

Remélem elég részletes volt. :)