Anyukák, apukák, akiket gyerekkorban ütve-verve neveltek, Ti most hogyan neveltek?

Kedves Kérdező! Igyekeztem elolvasni mindet, néhány válaszoló megfogalmazta a lényeget, adott sok jó tanácsot.

Én kiegészítve a belülről elfojtott agresszióról írnék.

Én már 40 múltam, engem édesapám anno még poroszos nevelési módszerekkel nevelt, na meg ő maga sem volt egy nyugodt ember. Én magam ennek ellenkezője. Gyerekeim közül a középső fiamban látom visszaköszönni az ő természetét. 3 éves korában felpofozta az óvónőt egy nézeteltérés során. Elvittük nevelési tanácsadóba, pszichológushoz. Sokat segített nekünk tanácsokkal, hogyan kell kezelni, elfogadni agresszív gyermekünket, hogyan kell megtanítani arra, hogy levezesse a feszültségét, és megtanuljon uralkodni magán. Ő nem azért volt ilyen, mert mi ütöttük-vertük, hisz egyáltalán nem így neveltük, hanem ez egy adott személyiség, átlagtól magasabb intelligencia és az átlagtól alacsonyabb frusztráció tűrőképességgel párosítva. Ez a fiam már 13 éves és példásan viselkedő kamasz. De ő is kimegy néha az udvarra, hogy megrugdosson valamit... Valamit, és nem valakit. Mert a lényeg, hogy le kell vezetni a feszültséget, és ehhez eszköz kell. A fiamnak van boxzsákja, amit üthet-vághat-rugdoshat, van trambulinja, amin szétugrálhatja a fölös energiáit, sokat sportol.

Felnőttként neked is kell valami feszültséglevezető, mert vagy a családi háttér miatt vagy a személyiségedből adódóan benned is az átlagtól több feszültség összegyűlik, amit nagyon nem jó úgy kontrollálni, hogy állandóan visszafogom magam, és gyűlik, gyűlik, és egyszer csak robban. Ki kell engedni, és nem a gyereked előtt, ezt neked kell kitalálni, milyen tevékenység tenne jót neked.

Ki tudja, lehet, hogy nálatok is elférne egy boxzsák, később jó lesz a gyereknek is...

Kedves kérdező, nem olvastam én sem a hozzászólásokat, mert nagyon sok van.

Szerintem neked az segítene, ha megtanulnád magadat megnyugtatni és levezetni a feszültségedet, dühödet, ha éppen így érzed magad. Szerintem nagyon jó módja ennek a sport. Járj el futni vagy bicajozni. De legalább fél órát fuss, vagy többet, és amikor már érzed, hogy a feszültség a kisujjadból is elszállt akkor hagyd abba. :)

Igazából bármilyen sport jó, de pl a futáshoz nem kell nagy beruházás.

EGyébként nagyon sajnálom, hogy így kellett felnőnöd. Én szerető családban nőttem fel, amiért nem tudok elég hálás lenni, és próbálom ezt továbbadni a gyerekeimnek. Férjem alkoholista apával, volt kis bántalmazás ott is, de anyukája elég erős volt hozzá, hogy gyorsan kitegye az apjuk szűrét, ugyhogy lényegében kb iskolás korától már csak hárman nevelkedtek anyukájával és tesójával. De így is szembetűnő, hogy lelki sérült. Ezekről a dolgokról pl sosem beszél, mélyen elásta magában. Szerintem jó apuka lett belőle, és ráadásul egy légynek nem tudna ártani, soha nem emelne kezet senkire.