Anyukák, apukák, akiket gyerekkorban ütve-verve neveltek, Ti most hogyan neveltek?

Mindenkinek köszönöm a választ és a sok jó ötletet is.

Az egyik válaszoló nagyon jól megfogalmazta, amit én is érzek, hogy a gyerekkor miatt, a nehéz helyzetben ösztönből, zsigerből jönne az agresszió, ez az, amit nem szabad hagynunk eluralkodni.

Én alapvetően elég csendes vagyok. Kiabálni szökőévente szoktam, bár jobban meggondolva inkább két szökőévente. (az én fiam még pici, a cérna elszakadás ezután jön, ha addig nem tanulok meg úrrá lenni rajta)

Én inkább gyűjtögetem magamban a feszültséget, fortyogok és nagyon kell figyelnem, hogy ne törjön ki.

Sajnos olyan már többször is előfordult és nagyon nem vagyok rá büszke, hogy kimentem az udvarra és megrugdostam a bokrot, vagy valami hasonlót. (nem a gyerek miatt)

Viszont sajnos olvasva a hozzászólásokat és látva, hogy van, akinek eljár a keze, ismerem azt az érzést, amikor olyan mérges vagy, hogy robbannál.

A levegőre kimenés, a közös főzés, vagy a bünti sarok is jó lehet. Nem feltétlenül olyan eszközt keresek, amivel büntetni tudok, én inkább olyat szeretnék, amivel én lenyugszom.

Sajnos nagyon rossz alvó a kisfiam, ezért kialvatlan vagyok és ez ad egy alap feszültséget is.

Az én gyerekem még kicsi, nincs 1 éves sem, így a legnagyobb "rosszaságok" nem is rosszaságok. A szidás is kimerül annyiban, hogy a macska rúgja meg, hogy már megint a kábelt rágcsálod, vagy kutya fáját, hogy megint levetted a zoknit.