Anyukák, apukák, akiket gyerekkorban ütve-verve neveltek, Ti most hogyan neveltek?
Engem szinte napi rendszerességgel megvert az anyám egészen 17 éves koromig (verés alatt értsd a verést, nem egy-egy pofont, vagy fenékre csapást). Nagyon másra nem is tudok emlékezni vele kapcsolatban, csak, hogy ütött. Most, hogy nekem van gyerekem szembesülök azzal, hogy nem ismertem meg otthonról hozott nevelési módszert, mintát, amit ösztönösen követnék a nevelésben. Sokszor érzem, hogy fortyog a düh bennem és nagyon oda kell figyelnem, hogy ne úgy vezessem le, ahogy azt gyerekként láttam. Áll az elképzelésem, hogy bármi legyen, ütni, vagy a lelki terror módszerével nevelni soha nem szeretnék.
Van itt rajtam kívül valaki, akit vertek és érti, hogy miről beszélek? Ti hogy oldjátok meg? Van valaki, aki segít?
Szia. En igy vagyok ahogy te. Ugyan nincs meg gyerekem, de bebiszitter vagyok 4 eve angliaban ugyan azzal a csaladdal. En sem akarom ezeket a nevelesi modszereket alkalmazni majd az enyemnel. Nem vezetett semmi jora nalam sem es nem is ezert fogadtam szot, ha szot fogadtam. A kapcsolatunknak viszont nagyon sokat artott. Es igy felnott fejjel tudom, hogy csak az ideget vezette le rajtan es nem en voltam rossz.
Nekem sokat segitett ez, hogy ezek a gyerekek nem az enyemek es nem nyulhatok hozzajuk, de kiabalni kiabaltam veluk sokat. Aztan sokszor eszembe jutott, hogy nem akarok olyan lenni mint anyam. Aztan az utolso loket az volt mikor a kis edes 7 eves megkerdezte, hogy en miert vagyok allandoan morgos kiabalos es igazi valasz nem is volt. Nem volt igazi okom ra. Na utana nagyon figyeltem, hogy ne legyek olyan. Nem mondom, hogy neha nem szakad el a cerna es uvoltok, de nagyon megbanom utana. egyebkent anyukajuk is uvolt egyfolytaban es nem tanultak meg mast csak hogy ordibalni kell egymassal. Most ott tartunk hogy ugy ordit a gyerek velem mikor nem az van amit o akar, mintha o lenne a felnott. De nem az o hibaja. Meg a mai napig is igyekszem vissza fogni magam.
A kulcs, hogy nagyon nagyon oda kell fogyelned magadra. Ha nagyon elszakad a cerna inkabb hagyd ott a gyereket. Sztem. Meg probalj egy ket dologra legyinteni, ami nem nagy ugy. Nagy munka levetni a gyerekkent latott peldat. Sokat kell dolgozni rajta. Mi nyaron kezdunk el probalkozni a babaval a ferjemmel, de remelem mire o megerkezik mar a kiabalast is elhagyom. Kul azota jobban szeretnek a gyerekek, hogy nem orditok allandoan es nem problemazok minden kis hulyesegukon. :D kitartast!!
Engem is vertek, főleg apa.
A lányom 2,5 éves és sajnos volt sokszor, hogy én is nagyon megütöttem, belerúgtam, vagy üvöltöztem vele.
Persze tudom, hogy ez nagyon mocskos dolog, de mikor elönti az agyam a köd, előbb cselekszem, aztán gondolkozok :(((
Én depressziós vagyok, meg egyéb gondjaim is vannak. Hát sokszor eljár a kezem, pár éve rendszeresen meghúztam a lányom haját. Mostmár nagyon ritka, és csak akkor vágom őket seggbe(!!) amikor tényleg nagyon rosszat csinálnak. Utoljára talán 1 hónapja kapott a nagy. A kicsi ő 2 éves, őt még nem bántottam, de talán nem is fogom mert elég nyugodt. A bezártság nagyon rosszat tesz nekem, mert sehova nem megyek csak a közeli boltba, de ezt manapság már magamon töltöm le, nem a gyerekeken.
3 gyerekes anyuka
Engem sokat vert edesanyam. Igaz nem napi rendszeresseggel de akkor is nagyon rossz volt. Nem is szeretem ot. Ahogy tudtam elmenekultem otthonrol es jo messzire el is jottem tolle (kulfoldon elek mar lassan 10 eve). Mar tobb mint 2 eve nem is voltam otthon. Szeritem iden sem megyek, nem vagyok ra kivancsi...
Van egy 5 eves kisfiam es en messze nem hasonlitok edesanyamra es az agressziv viselkedesere meg kitoreseire. Soha nem utottem meg a gyerekem es nem is vagyok az az ordibalos tipus. Nyugodt termeszetem van es ritkan szakad nallam a cerna.
Vannak olyan esetek amikor merges leszek en is mert valami nagyon rosszat csinalt. Olyankor ha otthon vagyunk akkor felkuldom ot a szobajaba amig o is meg en is lenyugszunk. Egy ido utan lejon atolel es atbeszeljuk a dolgokat.
En nem akarok olyan lenni mint edesanyam. Meg a gondolatatol is kiraz a hideg. :(
Nálunk is volt bőven verés.. minden apróságért, sőt állandóan rosszat feltételeztek rólam. Mikor valakinek eltűnt a játéka, egyből kaptam a verést, 1 hétig nem tudtam ülni tőle, és ha később meglett a játék, bocsánatot se kértek. Én sem tudnám hogy kellene nekiállni a nevelésnek, ha nem lenne ilyen jó apósom, aki egyébként keresztény, és csupa szeretet. Fantasztikusan jól bánik mind a 9 unokájával! pl ha a gyerekek egymásnak ugranak és bajt okoznak, azt kérdezi: Hát ezt meg ki kezdte?
-ilyenkor egymásra mutogatnak. aztán felteszi a következő kérdést:- Na és ki folytatta??... :)
Nagyon jól szereti a gyerekeket, ha rosszak, akkor is szeretettel és okosan rakja őket helyre.
hála Istennek nekem ott volt ő példának, sokat tanultam tőle... önerőből egyébként én is dühös és agresszív szülő lennék.
Nálam sokat segített az, hogy amikor szétdurrantam volna a feszültségtől, gyorsan elsoroltam magamban 10 dolgot, amiért nagyon hálás vagyok... Párszor megcsináltam, egyből helyre is rázott, később már nem is voltak ilyen problémáim, megváltoztam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!