Miért vállalnak 2-3 (vagy több) gyereket azok, akik utána hónapról-hónapra élnek?

ma 11:40

Engem pl azért zavar, mert az ilyen családok mennek a Fókuszba meg a facebookra kéregetni, hogy jáj, 5 gyerek van, szülőknek nincs munkája, kevés a családi, segítsenek már. És ettől én érzem magam szarul, mert a gyerekeket nyilván sajnálom, másrészt meg ha mindenkinek segítünk, akkor mit csodálkozunk, hogy vannak ilyenek? Hány tvadásban volt már, hogy a riport után gyüjtöttek nekik pénzt meg kaptak ajándékokat. Nem sajnálom tőlük, nem az, de ha esetleg csak 1 gyereket csinátak volna, akkor biztos nem kerülnek ilyen helyzetbe. És nem kellenne arról riportot csinálni, hogy a gyerekek csak krumplit esznek egész héten..

A Nike cipő vacak. Az egészséges gyerekcipő viszont 10.000 körül vagy afölött van. És az nálam a KELL kategória. Ha gondot okoz megvenni egy szezonra egy párat, akkor valami nem oké. Akkor nem jól csináltam valamit.

Az egészséges étel megintcsak nem húsz fillér, és nekem ne mondja senki, hogy egy dolgozó családanya este, mikor befejezte a melót a melóhelyen, oviból, suliból különóraára el, különóráról haza, ellátta a családot meg a háztartást, játszott a gyerekeivel, megfürdette őket, beszélgetett mindegyikkel, hogy mégis mi újság, leckéjüket ellenőrizte, holnapi cuccukat átnézte, ruhájukat kikészítette, meggyőződött róla, hogy elaludtak, apával házaséletet élt, utána nekiáll paradicsomot gyomlálni az elemlámpa meghitt fényénél.

A világ népessége meg nem úgy néz ki, mintha el akarna fogyni...

Ismerősöm egy 12 gyerekes családból származik. Minden gyerek nevelőotthonban nőtt fel, de ismerik az apjukat, néha meglátogatta őket. Egyszer találkoztam is vele, és simán megkérdeztem, hogy ennek mi értelme volt, hogy a semmire vállaltak ennyi gyereket. Mire a gondos apa: mi nagyon szeretjük a gyerekeket. Most is szeretem őket.

Én meg néztem, hogy de ez nem elég! Mire ő: a gyereknél nincs nagyobb ajándék, és olyan jó, hogy nagy a család.

Ekkor már nem kérdeztem mást, mert láttam halvány lila fogalma nincs arról, hogy mi az hogy felelősségteljes gondolkodás, mi az hogy gyereknevelés. Olyan buta volt, hogy fel sem fogta, hogy mit tett a gyerekekkel!

Arról nem is beszélve, hogy ismerősöm nagy nehezen kikeveredett az otthonból, talált egy párt magának, egy gyermeket mert vállalni, és most viszonylag jól elvannak. De a testvérei közül sokan ugyanúgy állnak a világhoz mint az apjuk...frankó lesz, amikor ők is elkezdik "a szeretetből gyereknemzést". :(

Hú, te nagyon tökéletes vagy úgy látom!

A helyzet az : Egész gyerekkormoban nélkülöznöm kellett, de imádtam a szüleimet és a példaképeim voltak. Olyan akartam mindig lenni, mint anyu, mert mindent értünk tett és boldogok voltunk. Bár egy ideig nem volt márkás cipőnk, na bumm. De megtanultam egy csomó olyan dolgot, ami értékes! Legfőképpen keményen dolgozni és emellett boldognak lenni, nem az anyagiakat nézni. sokan el sem hiszik mennyi pénzből élünk, mert duplája bevételnél panaszkodnak.

Hónapról hónapra élünk! Sajnos ez tényleg nem jó, de a gyerekeimet nem kell sajnálni, ugyanis ha betegek magánorvoshoz járunk, ebből a legminőségibb szolgáltatást kapják. Sose vártunk sztk-s bejelentkezési határidőre. Mindkettő jár különórákra és sportra. Tény, nincs márkás cipő, de van helyette 15ezres gyógycipő, amit imád, mert a nike-ne büdösödött a lába. Viszont ha elf@ngja magát nem kap meg mindent. Ha teli lennék pénzzel se kapnák meg. Meg kell tanulni értékelni a dolgokat és anya-apa ne csak egy fejős tehén legyen. Értékelnek mindent az életükben, nem dicsekednek, amikor megkapják várva várt kívánságukat. Kis utálatos osztálytárs napi szinten dicsekszik , hogy mit kapott, az enyémeknek várnia kell rá, viszont jól tanulnak, jól sportolnak, eredményeket érnek el, ami azt hiszem többet ér. Sose jártak szakadt cuccba,bár van foltozott farmer, de igényesen van foltozva, hisz udvaron foci közben folyton kiszakad valami, pár hétre nem költök folyton új ruhára. De ez nem zavarja őket, tiszták, szépek. Sosem érdekelték a külsőségek, viszont büszkén mesélik, ha apának-anyának mit segítettek a munkában. Mást értékelnek, mint gazdag társai és én ennek örülök!

Ha kamaszok lesznek nagyobb lesz az igényük tudom, de akkorra már nekem is lejár a gyed és megyek vissza dolgozni. Valószínű ők is fognak diákmunkázni, amit megint nem fogok bánni, meg kell tanulni, hogy a 100ezres okostelefonra nem hullik az ember ölébe a pénz. Kerülöm is az ilyen embereket, nem is szeretnék ilyen lenni. Mert az a gyerek előbb utóbb jó dolgában nem fogja tudni mit kezdjen magával. Meg lehet nézni, hány 16-18 éves gyerek lesz mostanság öngyilkos. El lehet gondolkozni. És nem a szegény rétegből vannak ezek a gyerekek. A szegényebb rétegben annyi dolog van ami lefoglalja a kamaszokat, hogy nem jut eszükbe saját életüket sajnálni.

Szóval lehet elítélni, ezt úgy írtam, hogy tényleg hónapról hónapra élünk most.

Kedves előző, az, hogy támadsz és cinikus vagy, rávilágít arra, hogy találva érzed magad. Egyáltalán hogy írhat vki a saját gyerekéről nyilvánosan olyat, hogy "Viszont ha elf@ngja magát nem kap meg mindent." Nagyon visszataszító.

Én is felnézek Anyukmra és szeretnék olyan lenni, mint ő. Mindig is ő volt a példaképem, és igen, csodálom őt. De a világ nem visszafelé halad az időben, hanem előre. És én nem Anyukám vagyok, a gyerekem meg nem én. Nem várhatom el a mai, sokkal ingergazdagabb világban, hogy beérje egy gyerek egy darab kirakóssal, amennyi nekem volt. (Én se jószántamból értem be eggyel.) És igen, vannak dolgok, amiket másképp, jobban szeretnék csinálni, mint a szüleim. Mert az emberi természet olyan, hogy mindig jobbra törekszik. Már aki szeretne előbbre jutni és előbbre juttatni a gyerekét.

Kicentive lenni minden hónapban hatalmas rikzikó. Nem feltétlenül tehet róla az ember, ha ilyen helyzetbe kerül vagy ilyenben él. De arról tehet, hogy ebben a helyzetben milyen döntéseket hoz. Nagy különbség.

Hol van olyan statisztika, ami kimutatja, hogy az öngyilkos gyerekek családjának mekkora a havi nettó bevétele?

Olyan nincsen, hogy egy gyereket nem érdekelnek a külsőségek. MINDEN gyerek vágyik a szép játékra, az új ruhára, biciklire, nyaralásra, meg ami a barátainak van. Sőt, a felnőttek is, csak mi már megtanultuk ezt elnyomni valamelyest.

A dicsekvés meg olyan dolog, aminek az ember örül, azt megosztja másokkal. Ez nem tudom, mitől unszimpatikus. Legyen az egy ajándék, egy kellemes élmény, vagy bármi. Szerintem ez kedves dolog. Megosztjuk egymással az örömünket.

Nem érzem magam cinikusnak, leírtam a véleményem és a saját helyzetem. Nálam a legelső és legfőbb nevelési szempont, amit te most szépen megfogalmaztál : "mai világban a látszatra adnak" Remélem pontosan idéztem. No, ezt kerüljük a legeslegjobban. És igyekszem úgy nevelni, hogy az ilyen embereket ők is kerüljék! Nem, ez nem lehet cél, hogy azért éljünk valahogy, mert mások ezt meg azt gondolják.

Igen, gyeden vagyok, jól írtad, ő még kicsi és majd visszamegyek dolgozni. Viszont a legnagyobb már nagyon ott van a kamaszkor küszöbén. Pontosan tudom milyen világ ez, ez ellen tudatosan is küzdök és nevelem beléjük az igazán fontos értékeket. És igen, a kiskamaszkor küszöbén is óriási élmény ha segíthet az apja munkájában (nyilván leszűrhető, hogy ő fiú). Ennek én örülök. És bármennyire is elítélhető a válaszom számotokra és lehet nincs több százezres játékuk, bár nagyon sok van nekik, sokszor több is mint kellene, tudatosan terelgetem őket a helyes irányba. Bármennyire is hihetetlen a az élet egyéb dolgaiban (ami nem a látszat) hihetetlen sikeresek. Pl az egyik nevét valószínű sporteredményei miatt rendszeresen olvasod az újságban, hisz országosan a legjobbak között van, sőt már nemzetközi helyeken is ott van. ezt nem dicsekvésként írom, hanem,hogy lásd nem mindig a külsőségek számítanak. Soha senki nem gondolná, hogy "ennek a szerencsétlen gyereknek" hónapról hónapra kell élnie. Tény, hogy baromi nehéz előteremteni ennek a támogatását, de igenis hasznos dolgokra előteremtjük a kevésből is. Csak okosan, átcsoportosítva kell élni (pénz, fontosság).

Hihetetlenül nagy butaság általánosítani ilyen dolgokat, hisz minden egyes élethelyzet más. Van nekem jóval gazdagabb ismerősöm, akinek a nemtörődömségér a fia hallása ráment sajnos. Van midnenféle drága dolguk, olyan olyan elektromos kütyüjük, csak egyik fülére süket, mert magánszektorra sajnálták a pénzt. Pedig javasoltak nekik terápiát. Hát kinek mi a fontos ugyebár.

15-ös voltam. Az összevisszaságért bocsánat, nyakamba ugrál a legkisebb.