Nem vita kérdés! Minek vállalnak kis korkülönbséggel gyereket az anyukák, ha utána csak panaszkodnak és kétségbeesnek?

- egymás után akarnak gyereket szülni, mert nem akarnak 2* kiesni a munkából. csúnyán hangzik a "le akarják tudni egyszerre", de ez a lényege. vagy nincs hova visszamenni... (sajnos ez átmeneti, rövidtávú megoldás, de erre nem mindenki gondol, vagy nem akar gondolni rá

- kis korkülönbséget szeretnének, mert úgy gondolják, hogy így jobban kijönnek majd a testvérek egymással.

- úgy gondolják, hogy bírják majd a terhet kettővel is, aztán gyakorlatban derül ki, hogy másra számítottak

hirtelen ezek jutottak eszembe. (próbáltam más fejével gondolkodni, nem tudom, mennyire sikerült)

Ez egy nagyon általánosító kérdés. És ne haragudj, de magamra veszem, igaz még nem írtam ki panaszkodós kérdést, de a kicsi lányom másfél, a nagyfiam 20 hónapos.

Először is: nem így terveztük.

(Vállaltuk? igen. Vagy ez olyan nyuszikás dolog, ha abortuszra mész,gyilkos vagy, ha megszülöd, ne panaszkodj?)

Egyébként meg szerintem nem csak a kis korkülönbséges anyukák jönnek ide panaszkodni meg kétségbeesni. (pl az egykés anyukák, hogy semmire nincs idejük a gyerek mellett, vagy apuka nem segít, vagy anyós bunkó volt, vagy vagy vagy...)

Ha bosszant, ne olvasd el a panaszkodós kérdéseket.

Szerintem mindenki más is panaszkodik sokszor igen. És ez miért baj?? Én pl. azért "panaszkodtam" eddig ha volt is ilyen mert 1. hátha tud valaki valami olyan jótanácsot adni amire én nem is gondoltam.

2. Hátha más is volt ilyen helyzetben de már túl vannak rajta és jólesik erőt meríteni belőle hogy más is túlélte, túllendült rajta és jobb lett a helyzet.

Minden korkülönbségnek megvan előnye hátránya.

Én se szólok be hogy jaj minek jön ide naponta megkérdezni csomó nő hogy vajon terhes lehetek e, minek nyavajognak, várjanak türelmesen, egy két hét és úgyis kiderül az itteni válaszadók véleménye hozzászólása nélkül is.

Ja és hogy miért vállal az ember kisebb korkülönbséggel gyereket...hát mert FOGALMA sincs előre senkinek hogy milyen is lesz az! Ami xy-nál bejött nem biztos hogy nálam is úgy lesz ez mindig az adott helyzetben derül ki.

Mint ahogy minden másnál is, ha nagyobb a korkülönbség ott is lehetnek problémák, ha meg egész nagy akkor lehet valakinek épp az esik rosszul (és panaszkodik majd itt) hogy a nagyobbnak nyűg a kicsi jelenléte társasága.

Vagy pl. amikor egyáltalán gyereket vállal az ember, azt hiszi minden szép lesz és rózsaszín és csupa mosoly és babaillat...aztán mikor ott van az a kisbaba ránkszakad a nagy felelősség, a sok éjszakázás, a kimerültség a visszafordíthatatlanság pánikrohama:) És hány meg hány kérdés van ilyen is ami ezzel foglalkozik hogy : megszületett a babám, de nem ilyennek képzeltem a dolgot, fáradt vagyok nyűgös és kimerült mit csináljak..

Szerinted van ertelme a kerdesednek?

Mondjak ra szinonimakat?

Miert vesznek az emberek hitelre lakast, ha utana panaszkodnak a torlesztes miatt?

Miert vesznek autot es miert ulnek bele, ha utana panaszkodnak, hogy dugo van es draga a benzin/szervizeltetes/stb?

Miert vallalnak egyaltalan gyermeket az emberek, ha utana panaszkodnak? Mert az egy gyermekesek is tudnak panaszkodni, ha mondjuk a pici hasfajos, vagy jon a foga es sokat sir, vagy ha az masfel ora utan kiszakitja a nadragot, amit aznap vett fel eloszor, stb.

Miert eszunk, ha utana ugyis kisz.rjuk?

Bocsi, ez abszolut nem vita akar lenni, csak ez egy olyan kerdes, amire nem lehet olyan valaszt adni, ami eleg meggyozo annak, aki mast gondol jonak.

Te ezt egyaltalan nem erted meg, en viszont ezt tartom jonak, a nagyobb korkulonbseg az, amit nem tartok elonyosnek (a ferjemmel mindkettonknek nagyobb korkulonbseggel szulettek testvereink, 5-10 ev, innen a tapasztalat a gyermek szemszogebol).

Teny, hogy vannak nehezsegek, de szamomra akkor is tobbnek tunt az elony joval amikor meg csak elkepzelesun volt es most is ez az idealis, pedig mar ket eves a masodik gyermekunk is. Szoval mar a gyakorlatban is megtapasztaltuk a pozitiv, negativ dolgokat egyarant.

Egyebkent hallottam en mar olyan szulot is panaszkodni, ahol nagyobb a korkulonbseg.

Mondjuk en nem is vagyok egy panaszkodos fajta, engem egyedul az ejszakazas zavart, de nem lehet okom panaszra, mert a ket gyerekke osszesen ejszakaztam masfel evet, ez szinte semmi.

Nekem hala Istennek jut idom mindket gyerekre egyutt es kulon-kulon is, bar nem szeretnek kulon lenni. Nem vagyok bezarva, 3 eve vagyok itthon, de kozben mar mentem vissza dolgozni, itthonrol is dolgoztam, agyilag nem vagyok lestrapalva. Nem is erzem bezarva magam, sokat vagyok uton gyerekkel es gyerek nelkul is, mert szinten Istennek hala nagyon szuper ferjem van, maximalisan tamogatja, hogy csinaljam amit szeretnek, teljes eletet eljek, van szabadidom, van mogottem tamogatas ehhez. Testileg sem viselt meg a kis korkulonbseg, lanykori formamban vagyok, rendszeresen sportolok most is, mint regen. Nem tudom, hogy mit irhatnek, nekem nincs okom panaszra, de megertem azt is, ha valaki panaszkodik, mert A pontbol B-be altalaban nem lehet akadalymentesen eljutni es az ember altalaban morog magaban, amikor egy-egy nehezseggel szembe talalja magat. De megcsinalja, mert tudja, hogy ez igy jo es ezt akarta. Ez itt a lenyeg.

Egyebkent az egy remek dolog, hogy nem vagyunk egyformak. Azt viszont sohasem ertettem meg, hogyha valaki biztosan tudja, hogy neki mi a jo megoldas es senki sem kenyszeriti ra arra, hogy ne ezt az utat valassza, akkor miert bosszankodik azert, mert a masik ember maskent dont??? Nem mindegy?