Nem vita kérdés! Minek vállalnak kis korkülönbséggel gyereket az anyukák, ha utána csak panaszkodnak és kétségbeesnek?

Kérdező Neked van testvéred?

Nekem húgom van, 5,5 évvel fiatalabb nálam, ez már viszonylag nagy korkülönbségnek számít. Anyunak tök jó volt, mikor hugim született, mert tudtam már érdemben segíteni, nem volt olyan hatalmas testvér féltékenység, egy 6 éves már elég értelmes ehhez, és még sorolhatnám. De hogy mit éltem át én később, hát komolyan néha a hátam közepére sem kívántam a hugimat! Mikor én 16 voltam, ő még csak 10 teljesen más érdeklődés, folyton utánam mászkált, mindenhova velem akart jönni, mert én voltam a nagy, én már mehettem, ő meg egyedül sehova, így kihasználta, hogy velem jöhet. Gyakorlatilag tizenéves koromtól közünk nem volt egymáshoz (azt eltekintve, hogy egy házban laktunk), addig míg ő fel nem nőtt hozzám. Most már semmi gond mindketten felnőttek vagyunk.

Most 2 kicsi gyerekem van a nagy 3,5 éves a kicsi 1 éves, hát nem egyszerű, tény és való, ennek ellenére nem panaszkodom. Nem a saját példám miatt szerettem volna kis korkülönbséget, így alakult, de ha belegondolok, a gyerekeimnek mindenképp jobb lesz így. Együtt nőnek fel, majdnem egyszerre fognak kirepülni.

És ahogy már előttem is írták senki nem lát a jövőbe. Én pl féltem a másodiktól, mert a nagy egy bűn rossz gyerek volt csecsemőnek, állandó éjszakázások (még a mai napig ébred éjszaka), folyamatos sírdogálás (látszólag ok nélkül) és válogatott finomságokkal állított szembe a lányom, ennek ellenére a fiam egy teljesen nyugis gyerek. Csecsemőnek evett, aludt, 5 hetes korától átalussza az éjszakát, napközben csendben szemlélte maga körül a világot, akkor sírt ha éhes volt, de akkor nagyon. :)) Úgyhogy nekem nem igazán okozott gondot az időbeosztás 2 gyerekkel, most viszont már 2 ördögöm van, jelenleg nagyon nehéz velük, de úgy gondolom, hogy egyikük sem szenved hiányt anyai szeretetből, mert mindkettőre szakítok időt külön-külön és együtt is. Nekem így kerek a világ, én ki tudom élvezni a fiam pici korát, a nagy nem akadály ebben. És ha megkérdezel bármennyi többgyerekest, biztos hogy ez lesz a válasz. Míg csak 1 van, addig nehéz ezt megérteni, azt is nehéz, hogy hogyan osztod meg a szereteted két gyerkőc között. De majd ha Neked is kettő lesz meglátod.

Ennyi erővel azt is mondhatnád, hogy miért nem lehet kiélvezni minden gyerek gyerekkorát és csak gyermekkor elmúltával vállalni tesót.

Akkor örülj neki,hogy te ilyen tökéletesen uralkodsz magadon.

Nem tűnt még fel, hogy az emberek nem egyformák?

Még egyszer, ha ennyire zavar, ne olvasd ezeket a kérdéseket.

Ezen már én is sokat gondolkodtam és értetlenkedtem. Nekem eszembe nem jutna ilyen kis korkülönbséggel gyerekeket vállalni, szerintem nem csak magunkal szúrunk ki, hanem a gyerekekkel is, ha nem hagyunk egy kis időt köztük. Mind a két (három vagy több) gyerek elhanyagolva érezheti magát, mert ugye egyikre sem tudnak a szülők annyi időt fordítani, mintha egyedüli gyerekek lennének, és ezekből lesz a hisztis, neveletlen, értelmi fejlődésben elmaradt gyerek, tele komplexusokkal, mert ugye azért csak hallják anyucitól, hogy neki milyen nagyon nehéz ennyi gyerekkel, és magukra veszik a dolgot. Aztán ott a testvérféltékenység és még sorolhatnám.

Attól tartok a mostani rendszer okozza ezt a jelenséget, sajnos rettenetesen elszaporodtak a megélhetési szülők, mindig úgy elképedek itt is az olyan kérdéseken, hogy "mikor KELL teherbe esnem, hogy a legjobban jöjjek ki anyagilag?"

Szomorú, hogy itt tartunk.

Még nem tudjuk, hogy lesz-e több gyerekünk, most az elsőt várom. De ha lesz is, minimum 4-5 év korkülönbséget szeretnénk, mert nem akarjuk elvenni egyik gyerekünk gyerekkorát sem, és magunkból sem akarok zombit csinálni.

"és ezekből lesz a hisztis, neveletlen, értelmi fejlődésben elmaradt gyerek, tele komplexusokkal".

Azért ez kicsit erős szerintem............. lehet hogy te másképp tervezed az életed és mást tartasz jónak de azért nagyon sarkos ezt így kijelenteni...nagyobb korkülönbségnél is érezheti totál úgy egy gyerek hogy rá sose jutott idő vagy odafigyelés mert 1. nem a kívánt nemű volt 2. a szülők másképp viszonyultak hozzá vmiért mint a testvéréhez 3. akkora lett a korküli hogy közük se sok volt a testvéreknek egymáshoz..

Szóval elsülhet minden variáció jól is rosszul is.