Ti adnátok a saját vagy a párotok, esetleg a nagyszülők nevét a gyerekeiteknek?

A fiam a férjem második nevét kapta,amit egyátalán nem használ, csak a hivatalos szervek ismerik kb. Pedig azelőtt sose tetszett, de mikor kiderült a baba neme, jött egy sugallat, hogy ennek a fiúnak bizony ez a neve. Nos, a lányomnál nem jött, végignyálaztam az utónévkönyvet párszor, de nem tudtam elképzelni, hogy az én lányomat bárhogy is hívják, így teljesült a férjem vágy és anyukája nevét kapta, aki a férjem gyerekkorában sajnos meghalt. A szépséghiba, hogy az én anyukámat, sőt, a nővéremet is így hívják...Kapott egy második nevet is, mert benne volt a pakliban, hogy vörös lesz (apja az) és bennem megmagyarázhatatlanul az él, hogy egy vörös kislányt csak Zsófinak hívhatnak :) (nem lett vörös)

Szerintem is hülye szokás, nem adnám. A saját nevemet imádom, de az az enyém. Hadd legyen a gyerekemé is olyan, ami a sajátja és sajátként szeretheti... Nekem elég, hogy a génjeimet továbbviszi, mi a francnak vinné tovább még a nevemet is. Az apja vezetéknevét úgyis megkapja. :D

Én nem. A pszichológia egyik irányzata szerint a ygerek megérzi tudatalatt, hogy ki alapján kapta a nevét, és terhet róhat rá. Meg egyébként is, akkor nem lehet normálisan a nevén hívni, hanem ki kell valami becézést találni, hogy ne keverjük össze a családtagokkal. Idősebb rokon esetében pedig az első indok miatt.

Sajátunkat nem. Egyrészt nem tetszik egyikünk neve sem, másrészt hülye szokásnak tartom. Szüleink nevei sem tetszenek. De nagymamám nevét adnám, az tetszik.

A páromét adnám, de a páromtól függetlenül, azért, mert tetszik ez a név. Ez egyben az én apukám és nagypapám neve is. Így kizárt hogy ezt adjuk, mert túl sok Zolink lenne :) A nagymamák nevét egyiket sem adnám, nem tetszenek, mint ahogy a sajátom sem (Eszter)