Csak engem zavar az édesanya-édesapa kifejezés?

amikor egyes sz. 3. személyben beszélőnk róla érdekes lenne úgy mondani, hogy apám, anyám..

magunkról így beszélni lehet túlzás, lehet a kötődést aarná hangsúlyozni, mintha félne valamitől

én gyakran mondom a gyerekeknek, hogy édesapa mindjárt itthon van stb.

de nem szólítják őt így

jut eszembe én meg ezt nem tudtam lefordítani, meg elmagyarázni sem a németeknek :(

hogy különbség van anya és édesanya között, mert ugye nem csupán azt jelenti, hogy nem mostohaanya, annál többet

Inkább büszkék lehetünk arra, hogy ilyesmit képed kifejezni a magyar nyelv egy szóval.

Igen, szerintem csak téged zavar... nem is értem, hogy miért.

Magamra egyébként nem mondom, de nagyon jól fog esni, ha egyszer a kisfiam így fog nevezni esetleg, de az édesanyámra, édesapámra mondom (nem így szólítom őket, de megnevezni ha beszélek róluk szoktam így).

Magamra tényleg nem használnám így a kifejezést, hogy én édesanya vagyok. Én anya vagyok. Ennyi.

De egyébként nagyon szép és olyan emelkedetten irodalmi az édesanya és édesapa, már mikor a gyerek szólítja így a szüleit. Egy gyerekkori barátnőm így szólította a szüleit, őszintén szólva nekem mindig furcsa volt, de nem zavart. Őt így tanították és kész.

Jobban zavar, mikor a saját apám szegény nagymamámat úgy hívja, hogy "anyja". És ennek alternatívája a "muter" (igen, így szimpla t-vel).

A két véglet közt amúgy jobbnak tartom a köztes megoldásokat :) Anyu-apu, ha említem másnak, akkor anyukám-apukám.