Hogy tudnám ezt a tejfakasztó buli ügyet megkönnyíteni?
A helyzet, hogy áprilisban várjuk a gyerkőcöt, másik városban fogok szülni ahol olyan szobát kértünk, előre lefoglaltuk, hogy a kedves párom is bent lehet végig illetve bent is aludhat velünk. A magas vérnyomásom miatt, 90%-ban császárra készülünk.
Eddig nem esett szó erről a tejfakasztó ünnepségről, de most megtalálták vele, hogy na mikor lesz, hova mennek majd. A férjem mondta, hogy nem terveztük mert a szülés körüli procedúrákat máshogy alakítottuk.
De folyamatosan nyúzzák vele, hogy ez a szokás nehogy már ő kimaradjon belőle. Ő nem az a konfrontálódó típus, így nem akarja őket megbántani amit meg is értek.
Tegnap délután is kedves barát meglátogatott minket és ismét ez volt a téma, így kijelentettem neki kerek perec, hogy nem azért fizettünk x összeget, hogy császáros szülés után engem a férjem ott hagyjon a kórházba és elmenjen inni, majd akkor mikor hazaértünk a kórházból akkor elmennek vagy átjönnek. Csak erre gondolván mondta, hogy milyen önző vagyok, hogy ennyit nem engedek meg.
Nem hiszem, hogy gonosz voltam, én soha nem tiltottam meg a férjemnek ha el akart valahova menni, ő önszántából nélkülem sehova nem megy.
Ekkora baj ha egy férfinek a születendő gyermeke fontosabb? Nem akarom, hogy a barátait elveszítse de az akkor is nonszensz.
Szerencsére minden meg lett beszélve, a férjem továbbra is marad velem. Hiszen neki sem lenne könnyű napi 300km levezeti, másra nem szamithatunk.
A parom anyukája termeszeresen fog segíteni ha haza érkeztünk.
A kedves barát is meg értette, ezert nem fogjuk felrugni az eddigi terveinket.
Ha haza mentünk majd akkor kivalasztanak egy napot mikor át jönnek a barátok, kertes hazban lakunk így nem zavarnak minket sem és ők is jól el lesznek.
És köszönöm, hidd el, hogy hatalmas fájdalom az h anyukám nem lehet mellettem.
Nem értem, miért támadjátok a kérdezőt, és nevezitek sárkánynak, csak mert a férjével kettesben szeretne lenni a szülés után. Mi ebben az olyan kirívó? Itt mindenkinek olyan férje van, aki ahelyett, hogy az újszülött gyerekével meg a feleségével lenne, inkább inni ment? Az itt válaszoló nők egyike sem igényelte, hogy az első gyereknél, amikor még azt sem tudja, mit kell vele csinálni (pláne egy császár után) a férje ne hagyja magára? Erősen csodálkozom ezen.
Én abszolút megértem a kérdezőt. Ez nem azt jelenti, hogy rátelepedik a férjére és nem engedi sehova, hanem ez egy új helyzet, egy új család, amit őt ketten szerettek volna. Milyen beszéd már ez, hogy a gyereknek úgyis csak az anyja kell?
Az én férjem nem aludt a kórházban, mert 10 percre laktunk onnét, de igenis ott volt a látogatási idő minden percében. Nem azért, mert megköveteltem, hanem mert szeretett volna velünk lenni, és együtt vártuk a gyereket. Nem azt mondom, hogy innentől a férj nem mehet sehová, de nekem is rosszul esett volna, ha az első este inni megy, ahelyett, hogy velünk lenne. Kicsit sajnálom azt, aki ezt normálisnak tartja.
Mindenki úgy intézi a dolgát, ahogy akarja, ha nekik így jó, akkor csinálják így.
Számomra is túlzás, hogy a férj beköltözik a kórházba, mondom ezt úgy, hogy ahol én lakok és ahol szültem 120km távolságra volt. Levezette a férjem a szülés napján a 120km-t oda vissza, és másnap nem, harmadnap meglátogatott minket, negyednap jöhettünk haza. TEhát 3napon így is levezette a távolságot- de ezt mi választottuk, nekünk jó volt így. Ja- és mindezt 3x, mert három gyerekünk van. Bennem fel sem merült - még az első szülésnél sem, hogy költözzön be velem. Él az anyukám, de őt sem költöztettem magammal. És persze a férjem nem azért nem költözött be velem, mert nem érdekelte a gyerek... Sőt bulizni sem ment, nem azért nem költözött a kórházba, mert inni kellett menni. A szomszéd sráccal koccintottak egyet este, de ennyi volt.
Bennem fel sem merült ez a menjünk együt a kórházba téma, elvégre a kórházban vannak nővérek, orvosok, ha segítség kellett volt. Nem tudom mit csinált volna ott a férjem napokig. Nekem elég volt lábadozni ott pár napot és pihenni, és ismerkedni a babával, a szoptatással, de hogy ő meg ott ült volna napokig az ágyam végénél.. hát nem tudom, nekem ez nagyon fura.
Van itt mégegy anyuka, akivel ment a kórházba a férje?
de ha a kérdezőéknek így jó- hát csinálják így!
Nem mondom, hogy be kell költözni, de nekem nem lett volna ellenemre, ha nem vagyok tök egyedül egy egynapos gyerekkel, aki egész éjszaka bömböl, nekem meg fogalmam sincs, mit csináljak vele. Nekem jól esett volna, ha ott van velem a férjem, és együtt próbáljuk megoldani a helyzetet. Lehet, hogy én vagyok nyápic, de nekem jól jött volna egy kis támogatás, amikor még nem tudtam rendesen menni, aztán sétálhattam a gyerekkel a folyosón éjszaka, mert nem tudtam rájönni, mi a gondja. A csecsemősöket meg a nővéreket hagyjuk, semmit sem segítettek.
De persze, csinálja mindenki úgy, ahogy neki tetszik. Nem értem, miért kell azért támadni és lepontozni, hogy valaki másképp gondolja. Ettől még nem erőltette rá senkire a véleményét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!