Mit tegyek? Elhagy a férjem minket?

Sziasztok!

Meglepően jól vagyok, kicsit lehiggadtam attól, hogy úgy álltam hozzá, hogy nekem is kell ez a 10 nap, hogy átgondoljam melyik a jobb megoldás, megpróbálni újra vagy elbúcsúzni mert ez már sose lesz jó. Szóval gerincet növesztettem, ahogy sokan javasoltátok. Jót tett nekem és a helyzetnek is.

Voltam azóta még egyszer pszichológusnál, még max 1 x akarok elmenni, mert nagyjából kialalult bennem, hogy megróbálnám újra. A férjem azóta mindennap hívott rengeteget beszlgetünk érzésekről és 100% elkötelezett a párterápia és az újrakezdés mellett, talán tényleg rájött, hogy mit veszíthet és hogy mindezt miért cserébe adná fel, rájött, hogy nem is szerelmes csak kényelmetlen volt a házasságunkban pár dolog, de ő most úgy érzi hogy ez minden további nélkül megjavítható mert már tudja, hogy nem is volt rossz igazán a házasságunk, csak ő látta bele mert folyamatos lelkifurkája volt nyár óta(ezt ő mondta)

Őszintén elmondtam neki, hogy megalázottnak érzem magam de én is megaláztam saját magamat a görcsös elkeseredett hozzáállásommal. Ez mondjuk igaz is , ugyanis végül - nincs más hátra mint előre - meglepően jól megoldottam ezt a másfél hetet. Nem volt könnyű, - mert ahogy mondtam, rengeteg dologban segített a férjem a hétköznapokban a gyerekkel és a háztartsában is, és ezt most elkezdtem igazán értékelni- de megoldottam. És ez önbizalmat adott.

Elolvastam pár ilyen témájú könyvet (Belső Nóra Veled maradok, és Mihalec Gábor Ketten együtt magabiztosan) és sok igazságot találtam benne. (hogy máshogy kell kommunikálni, más a férfiak és nők igénye egy kapcsolatban, stb) meg olvastam pár olyat is, ami eléggé nem a mi problémánkról szól (Csernus és az anyakomplexusos kisfiúk stb) de abban is volt pár alapigazság.

Szóval lelkileg erősebb vagyok, mint hittem.

Ettől függetlenül nagyon hiányzik, és nem csak nosztalgiából vag ymert úgy könnyebb az élet, hanem mert boldogabb vagyok vele és mert értékelem ezt a 7 évet és látok bőven tartalékot ebben a házasságban. Persze most már könnyű nekem, hiszen nincs bizonytalanság, mert tudom, hogy ő újra akarja kezdeni.

Viszont a magabiztosság azt is megadta, hogy már tudom: nem áll meg a világ, ha egyedül maradnék esetleg.

Gáz, nem gáz de a gyerek nem igazán hiányolja. Nem hittem volna, ha eezt mondják nekem, de igaz: Kicsi még, nincs annyi időérzéke, hogy 1-2 napra utazott el apa vagy másfél hete nem látta. Szokta emlegetni, főleg ha olyat játszom vele amit az apjával szokott, de őszintén szólva meglepő, hogy egy kisgyerek ha amúgy a szeretetet megkapja, akkor nem hiányolja az apját annyira (pedig nagyon apás) Nem mondom, hogy nem emlegeti néha de nem fájdalommal vagy kereséssel hanem könnyedén.

Holnap találkozunk, megírom este mi volt.

Köszönöm, hogy kérdezitek :)

Sziasztok!

Megvolt a döntés, megpróbáljuk újra.

Sok mindent megbeszéltünk, hogy ki és hol hibázott már anno egy éve, én a figyelmesség, gyengédség vonalon (ahogy mondani szokták, hagytam kialudni a tüzet) ő meg azzal, hogy nem velem volt a legbizalmasabb viszonyban, ami aztán egy hosszú lelkifurkához és szexuális problémához vezetett és még hosszabb távon ez tényleg tarthatatlan lett volna mert ő is tönkremegy benne én meg nem veszem észre, mert azt hiszem minden oké.

Igyekszem túl tenni magam azon, hogy itt egy harmadik személy is bejött a képbe, mert egyre inkább elfogadom, hogy nem erre kell fókuszálnunk és hogy ez is egy tünet volt (még akkor is ha ez nekem egy nagy bizalomvesztést eredményezett) annyit mondtam neki, hogy szerintem zárja le végleg a lánnyal, és hogy ha akrja megteszi ha nem nem, ez nem ultimátum, ezen nem múlik semmi, azt se kell, hogy elmondja nekem, hogy megteszi-e vagy nem de szerintem ezzel mindenkinek segítene túllépni.

Még másfél hétig nem alszik itthon, de hazajön minden este csak éppen nem együtt fekszünk le a hitesi ágyba, ez szerintem fontos gyógyulási fázis lesz és talán egy kicsit garantálja, hogy ne megint a régi kerékvágásba térjünk vissza nagy hirtelen.

Van benne igazság, hogy megszerezni könnyű, megtartani nehéz, én örülök, hogy végül az újrakezdés mellett döntöttünk de tudom, most már hogy nem elég picsognom, hogy maradjon mellettem, meg kérlelnem, hanem úgy kell viselkednem vele, hogy ő ne akarjon elmenni, mert nem tudmás szeretni.Szerencsére a szerelem még megvan. Neki meg úgy kell viselkednie, hogy visszanyerje a bizalmam és őszinte legyen velem, bármi nyomja a lelkét, nyissa ki a száját.

Szóval feladat van bőven, kitűztük magunk elé, hogy nyáron újra átgondoljuk javult-e a helyzet és karácsonynál hamarabbra nem is tesszük, hogy itt minden heppi szánsájn lesz, nem megyünk kamu wellnessre gyyorssegélyként meg nem ültetjük egymást hogy na akkor édes férjem BESZÉLJ és édes feleségem: SIMOGASSÁL, de ha önzeltnelül igyekszünk, akkor valószínűleg egy év alatt tényleg gyökeresen megváltozik minden és majd akkor mondhatjuk, hogy túl vagyunk rajta.

Nagyon köszönöm a támogató soraitokat, nagyon értékelem, hogy így ismeretlenül is szorítottatok és főleg, hogy jó tanácsokat adtatok. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy még a szakember is kb ezeket modnta el, így látta a helyzetem, viselkedésem.

Minden jót Nektek az életben és remélem sosem kerültök ilyen helyzetbe, mert előbb kapcsoltok a jelekből mint én, hogy mekkora meló egy párkapcsolatot épen fenntartani.

Köszönöm

üdv

Dóri

Sziasztok!

Azóta járunk a párterápiára, elég hasznosnak tartom és ott is ill. amúgy is sokat beszélgetünk, sírunk és nevetünk. Ez alatt az egy hónap alatt többet és mélyebben beszélgettünk mint az elmúlt egy évben.

Amiket kaptunk házi feladatok:

-találjam ki a jóvátételt a történtekért, mert nyáron már megpróbáltuk annyiban hagyni büntetés nélkül és egyrészt a férjemnek is kell lelkileg a "ledolgozás" hogy ne legyen lelkifurdalása azért amit tett (és emiatt merevedési zavara) meg az én bizalmamat is növeli ha látom, hogy küzd értem. Külön hangsúlyozta a terapeuta hogy ne bosszú legyen hanem jóvátétel. Tehát ne azért találjam ki hogy kitoljak vele és röhögjek a markomba, hanem olyat ami nekem sokat számít és neki vagy semleges vagy bár lemondással ill. munkával jár de nem fog érte utálni (vagyis fazekas szakkör és focicsatorna lemondása kizárva...)).Először a céges bulijaik lemondására gondoltam mivel azokat szereti, de rájöttem, hogy az bosszú, meg igazából nem zavar ha elmegy rájuk, ott jól tudja építeni a karrierjét, és hiába ilyenen ismerte meg a csajt de amúgy nem egy cégnél dolgoznak tehát lehet h sose futnak össze újra. Most nem kezdhetek el félni minden céges buli előtt... Szóval ezt elvetettem, végül az átláthatóság növelését kértem azaz kbmint régen, hogy napközben hívjon fel hogy mizu vagy ha eszébe jutok dobjon egy smst. Vicceset vagy érdeklődőt, pajzánt vagy érdekeset szóval bármit amiből érzem, hogy a gondolataiban járok. a másik pedig a bizalmas beszélgetések és a minőségi idő volt. Ez nehezebben megy neki mert bár nagyon érzékeny ember, de nehezen nyílik meg és sokszor több kört kell kérdeznem mire kiböki mi a baja, de azt mondta a pszichomókus, hogy ez férfiszokás, míg a nők elsőre meg tudják magyarázni mi a baj, a férfia ellenállnak.

-Másik feladatként kaptuk, hogy fejtsük meg mikor borult fel a mellérendeltésgi viszony, ami alapján a férjem azt hihette, hogy ki kell lépnie ebből a kapcsolatból. Kb a gyerek születése és az azt követő családi tragédia, nekem egyre több tanulás, előléptetés a férjemnél stb. Ez úgy 3-4 hón belül egyszerre történt, valószínű ekkor billent el a dolog és kezdtük elhanyagolni egymást, letojni a másikat, elhidegülni és ő nem tisztelt eléggé így azt hitte megteheti, hogy hűtlen lesz ill. úgy érezte kispadra küldtem őt míg a másik csaj meg a tenyerén hordozta, dícsérte, aztán amikor nyáron bevallotta a megcsalást akkor ő megkönnyebbült ugyan, de én kezdtem el alárendelni magam nehogy elhagyjon és úgy tenni mintha semmi nem történt volna, ráadásul neki ősztől végig lelkifurdalása volt hogy mit tett, szóval nálunk az elmúlt egy évben hol ő rendelte alá magát hol én.

-Feladatként kaptuk hogy nézzük meg a saját szüleinkkel való viszonyunkat, van-e bármi amit pont úgy csinálunk a házasságunkban mint ők még akkor is ha ezerszer megfogadtuk gyerekként hogy na én nem így fogom. és hogy a férjem apja halálával is foglalkozzunk mert egy szülő elvesztése alapjában megrendíti a szülei-féle családmodellt hiszen kiesik egy szereplő és ez mindig előhoz dolgokat az emberben.Pláne mivel az anyósom egy erős egyéniség aki még erősebb lett a megözegyüléssel és a férjem utálta is ezért és e mellett én is kezdtem az anyasággal kicsit elsárkányosodni, szóval hasonlítani anyósomra talán....nem tudom ezt a pszihológus vetette fel, hogy nézzük meg ez lehet-e nálunk.

-Feladat nekem, hogy szálljak le a fantáziagyűrűről, hogy ha nem vagyunk együtt akkor hülye féltékeny gondolataim támadnak

-Feladat neki, hogy értse meg, hogy én most egy ideig még szarul leszek hiszen hozzá képest fáziskésés van nálam, mert míg ő december-januárban volt szarul és őrődött majd lett jobban mostanra(most extra boldog, nagyon szeret és engem akar, tele van tervvel...néha kicsit meg is rémít hogy de boldog) én viszont még csak most eszmélek fel a sokkból és nekem is lesz kb 2-3 hónap őrlődés meg depi de a férjemnek ez alatt engem támogatnia kell, biztosítania arról, hogy nem gondolja meg magát és gesztusokat gyakrolonia hogy újra elnyerje a bizalmam.

Kb itt tartunk most, ezek a feladatok.

Úgy érzem jól haladunk , lassan megy a jabulás, és bár néha még vannak rossz napjaim de kifele lábalunk és talán pár hónap múlva már én is 100% boldog leszek.

Ja és ajánlott 3 könyvet a terapeuta:

-Nyerni születtünk ( ez egy önismereti könyv, a szülői hozott mintákról, játszmázásról a kapcsolataidban, felnőtt higgadt döntésekről és a felnőtt-gyermek-szülői énekről szól azaz ugyanabban a szituban hogy viselkedik egy értelmes racionális felnőtt, vagy hogy kezd el atyáskodni valaki ill. azt kántálni amit anno a szüleitől hallott, vagy gyerekként duzzogni és manipulálni stb. és hogy észre kell venni ha nem felnőttként viselkedünk, fel kell hagyni a játszmákkal és persze kell lelkesedni dolgokért, hobbiért mint egy gyerek mert ettől leszel boldog de a döntésekben, krízisekben felnőttként kell viselkedni stb.)

-Szeresd magad és mindegy kivel élsz (ez arról szól, hogy magadat kell lelkileg rendbe tenni no meg az önértékelésedet és nem leváltogatni a párod ha jön egy hullámvölgy mert újra és újra ugyanez fog veled megtörténni ha nem tanulod meg hogy a rossz kapcsolatért magadat is hibáztathatod, Te is elrontottad és van mit javítani magadon mert a társad a zsák a foltját tipikus esete ,és hogy nem kiugrani kell a problémákból egy másik pár mellé hanem összeszedni magad és megjavítani azt ami elromlott, ha még a kölcsönös tisztelet amúgy megvan kettőtök között)

-Egymásra hangolva az öt szeretetnyelv a házasságban (ebben leírja a szerző, hogy van akinek a szeretet-anyanyelve a dícséret ,a gesztusok vagy éppen a minőségi közös idő, jó hallgatóság azaz figyelem, lelkizős beszélgetés, ott van veled ha bajban vagy, apró ajándékok, szex, érintés stb. és mindenki persze szereti mindet de akkor is van egy fő, amin keresztül érzi, hogy szeretik és megbecsülik és hiába adják neki a másikat ezerszer is, ha egyszer neki az nem jelent sokat. És mindenkihez azon a szeretetnyelven kell fordulni amelyik az övé, mert hiába én pl a minőségi időből mérem le hogy szeretnek és gondolom azt, hogy a férjemnek is ez kell, de közben ő meg abból érzi a szeretetet, hogy mindennap dícsérettel és gesztusokkal ismerem el, akkor felé ezen a nyelven kell fordulni és nem a sajátomat nyomatni, ha egyszer neki az nem jelent annyit)

Ja és kaptunk szexuálterápiás feladatokat is, ezek leginkább arra hasonlítanak mint kb amikor kamaszkortól fejlődsz felnőtt korig, azaz most csak ölelkezzünk, simogassunk, puszi, smsezés...aztán majd két hét múlva jöhet a csókcsata, masszázs, stb és akkor az önmegtartóztatás végén lesz csak szabad a szex kb egy-másfél hónap múlva, addig az újra felfedezés, újra szerelmbe esés, vágyakozás stb. Szóval itt is ugyanaz a vezérelv: Szééépen lasssssan.