Mit tegyek? Elhagy a férjem minket?
Teljesen a padlón vagyok, tegnap a férjem bejelentette, hogy elköltözik két hétre átgondolni, hogy velem és a 2,5 éves kislányunkkal akar-e maradni.
Nyáron már volt előzménye a dolognak, egy fiatalabb szingli nő beleszeretett és bár neki is hízelgett a dolog ,párszor találkoztak, ő elküldte , majd újra ugyanez, és fél évig találkozgattak de szex nem volt csak tetszett neki, hogy tetszik valakinek és hogy meghallgatják. Akkor ezt elmondta nekem, amikor lezárta vele és kérte, hogy bocsássak meg neki és bízzak benne újra. Megbocsátottam.
Kicsit helyre is rázódtunk, legalábbis azt hittem, igyekeztem odafigyelni rá stb. erre tegnap bejelenti, hogy a nő szakított a pasival akivel utána jött össze, írt neki (azóta először), hogy szabad és ő meg most azóta (egy hónapja) rájött, hogy szerelmes belé. Kér két hetet, hogy eldöntse, mit akar.
Hogy viselkedjek vele? Vissza fog jönni?
Borzasztóan szeretem, és nem csak a gyerek miatt akarom, hogy maradjon, hanem mert ő életem szerelme. Nem értem hogy jutottunk idáig, sose veszekszünk, és tény hogy egyre kevesebbet feküdtünk le egymással de azt mondta ez azért van mert frusztrált. Semmi cirkusz vagy vita-(szerinte azért mert rám hagyja...de nekem egy eset sem rémlik ilyen), nekem úgy tűnt kicsit komótosan haladunk de minden rendben, nem maradozik el, sokat van a gyerekkel, sok közös családi programunkvan...egyszerűen nem értem.
Mit tanácsoltok? Nagyon szeretem, tegnap óta megállíthatatlanul zokogok és bármit megtennék, hogy visszajöjjön










A két hetet azért kérte, hogy ezalatt megdöngeti párszor a nőt és te ugye benyeld, mert hát mégis csak szüneteltek.
Aztán ha meggondolná magát és visszamenne hozzátok, ne legyen okod az orra alá dörgölni, h megcsalt.










Én ezt átéltem.
Iszonyatosan szomorú voltam, de türelmes.
Figyeltem rá, elismertem hibáimat, biztattam, hogy helyre tudjuk hozni.
Ez ment egy jó ideig. Aztán bevallom meguntam, hogy ő játssza az eszét (látta, hogy félek, hogy rosszul esik, és úgy érezte most ő van döntő helyzetbe, és ezt ki is használta), és megmondtam neki, hogy nekem itt a vége, nem tudok tovább türelmesnek maradni, menjen ha akar.
Azt hiszem ez fejbe verte őt, és amikor már nem kapálóztam érte, akkor belátta saját hibáit is, már neki is fájt, ahogy viselkedett velem, és rájött ez kettőnkön múlik, tehát nem várhatja el, hogy csak én viselkedjek vele szemben elnézően és türelmesen.
Nem feltétlen ezt a módszert javaslom, mert kétélű fegyver. Viszont nálunk bevált, hogy amikor ő is azt érezte, hogy elveszíthet, hogy nem csak ő van, hanem én is vagyunk és van a családunk, ami ezáltal felbomolhat, akkor megtorpant.
Innentől elkezdtük újra felépítgetni a kapcsolatunkat. Összességében jó másfél év volt, mire rendbe jöttünk (úgy hogy előtte 12 évig egy rossz szó nem volt köztünk!).
Tudom, hogy nagyon nehéz. Nem irigyellek. De talán az fontos, hogy azt ne lássa rajtad, hogy teljesen összetörtél. Biztasd, legyél türelmes, de lássa rajtad, hogy nem tőle függsz.
Kitartást!















Nem akarok neked tanácsolni semmit, a döntést neked kell meghoznod. Csupán azt mondom el, hogy én ezt már nem csinálnám tovább. Kicsit beledöglenék, az tuti, de ott lenne a gyerekem, ami erőt ad, és kifelé semmi esetre sem mutatnám, h belül összetörtem. Menjen isten hírével, nem két hétre, hanem örökre. Nem bírnám elviselni a tudatot két hét után, hogy míg ő kefélget jobbra-balra, éli az életét, addig neked ott a gyerek. És ha megunja a bulit, akkor visszamegy....
Erre képtelen lennék ÉN! Nem vagyok kabát, ami ha kell felvesszük, ha éppen nem, akkor meg hónapokra visszaakasztjuk. Dönts belátásod szerint, én a saját álláspontomat mondtam. Meg aztán, ha egyszer megteszi, megteszi újra és újra (mint az említett ábra is mutatja)










Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!