Mit tegyek? Úgy érzem, megbolondulok.

Van egy kisfiam,akit imádok,de nagyon sírós baba.Eddig hasfájós volt,most kezd hisztis lenni.Szinte egész nap egyedül vagyok vele,mert a párom reggeltől estig dolgozik.Estére elfáradok,mert igyekszem azért itthon is mindent megcsinálni,főzni,mosni,rendben tartani a lakást(ami azért nem mindig sikerül).Amikor hazajön a párom és sír a gyerek,mindig rám néz rosszallóan,mert nekem tudnom kellene,mi baja van,hiszen én vagyok az anyja.A háztartásban nem segít,tegnap is bevásárlás után lerakta a szatyrokat,majd lefeküdt tv-t nézni.Én etettem,majd büfi közben kipakoltam a szatyrokból.Ő éli az életét,én be vagyok zárva.Nincs barátnőm,anyuék messze vannak.Megbeszéltük,hogy este a fürdetésre mindig hazaér.Hát ez az elején tartott egy pár hetet,most ha haza is ér,azt mondja,még fürdetheti eleget.Mikor már nagyon kivagyok,megkapom,hogy én akartam,ne szóljak egy szót sem,én akartam.Spontán ölelést nem tudom,mikor kaptam.Soha nem mondja,hogy szeret,hogy szép vagyok,csak hogy miért nem fogytam még le.Ugyanannyi kg vagyok,mint a terhesség kezdetén.Jó,azt aláírom,hogy este el szokta venni a gyereket és 1 órát járkál vele,mikor már én nagyon kivagyok.Viszont szex nincs köztünk,nem hajlandó rá.10 hét alatt 1x voltunk együtt.Őt csak a boardozás köti le,megy haverjával pár napra csúszni.Én meg itthon senyvedek,velünk sehová nem megy,kivéve Tesco,Auchan.Egyszerűen nem érti meg,hogy ez nekem is nagy változás volt,az én életem borult fel teljesen.Alig alszok valamit,mert éjjel 1x kel a kicsi.Tegnap kifejtette,hogy magassarkú cipőben kellene várnom,sminkben,szépen felöltözve.Mondtam,fogadjon egy dadát és lesz ezekre időm.Azt mondta,csak viccel,de nem tudom...Hiába mondom,hogy ne várja el,hogy szuperanyu legyek,mert ez nem fog menni,én egy tök átlagos nő vagyok.Tegnap már kifakadtam és mondtam neki,hogy hetente csak 3 óra kellene,amit magamra fordíthatnék,beleülhetnék egy kád forró vízbe,vagy olvasnék.Hajamat nem tudom,mikor szárítottam normálisan meg utoljára.De ilyenkor is csak néz rám nagy szemekkel,mintha a marsról jöttem volna.

Ne haragudjatok,hogy ilyen hosszú lett,csak le kellett írnom,mert megőrülök.