Mit tegyek? Úgy érzem, megbolondulok.

:) ezen én is átmentem, ráadásul én a szoptatás alatt híztam 20 kg-ot, az önbizalmam 0 volt, lógott a hasam és a lányom este 11 előtt nem aludt el.Borzasztóan éreztem magam, a férjem rengeteget dolgozott. Ráadásul az is bántott, hogy nem éreztem azt a fene nagy boldogságot, amit az összes kismamás fórumon és portálon olvasni lehet.

Aztán kicsit magamba szálltam, és azokat a kis időket, amíg a lányom aludt, magamra fordítottam. Felraktam a lában és olvastam, vagy kifestettem magam. És egyre jobban éreztem magam. Bár így gyakran nem volt elmosogatva mire a férjem hazaért, de nem érdekelt, akkor este megcsináltam. Lassan elkezdtem tornázni is, és ahogy jött a jó idő (jan. végén szültem) sokat mászkáltunk, pl. Margit-szigetre, állatkerbe vagy csak bevásárolni. ÉS ilyenkor is mindig kifestem magam, ha kimegyünk, mert így olyan, mintha kicsit visszakerülnék az életbe. A férjem nekem nagyon ritkán segít a bevásárlásban vagy a házimunkában.

Hidd el, megtanulsz otthon lenni a babáddal, és még élvezni is fogod, csak mindez idő. Nagyon sok babás program van amire eljárhattok, tanulhatsz otthon nyelvet, vagy varrni, vagy részmunkaidőben dolgozhatsz is. Csak meg kell találnod ami feltölt, és türelemmel lenni magad felé, mert az átállás egy pörgős élet után nagyon nehéz.

Én drasztikus lépéseket tettem az ügyben. Mintha saját magam írtam volna.

24 órára apáé a baba (hétvége: nincs kifogás, hogy dolgozik)

Kelt fél 4-kor, mert felsírt én pedig kíméletlenül fellöködtem. Egész nap babázott (peluscsere, etetés, játék, altatás, séta, fürdetés stb), házimunka nuku, kaja nem volt.

Este 7 órakor úgy nézett rám, mint egy kivert kutya, hogy még fogat sem mosott reggel óta, fáradt, éhes és semmit sem tudott csinálni. Nem vettem át a babát, csak az éjszakai 11 órás etetés után.

Láss csodát vasárnap már szedte a szárítót le, porszívózott, elmosogatott hogy én tudjak pihenni. :)

1, ha nem akarta miért kellett ráerőltetni a gyereket? Ha tudtad hogy nem akar gyereket miért nem vigyáztál? Most csodálkozol hogy úgy akar élni mint eddig, és veled sem olyan kedves? Ez nem egy olyan kis döntés amit te egyedül eldönthetsz a másik teljes egyetértése nélkül! Igaza van, ez nem úgy megy hogy neked úgy tetszik csettintesz és akkor ő most röngtön a gyerekébe szerelmes apa lesz... Még ő a szemét... Jellemző... Miért érzem úgy hogy az anyukáknak szükségük a van a "napi betevő szídkozódásra" Annyiszor írnak ide, és válaszol nekik 20 ember, jaja milyen szemét a férjed/anyósod/szomszéd/barátnőd/anyád. De megoldani senki sem akarja, vagy ha mond is valamit, a kérdező rögtön elkezdi hogy hát ez ezért nem jó, az meg azéért...

2, ne növeszd magadra a gyereket, és akkor lesz időd másra is. Nem kell mindig vele lenni, első szóra ugrani, szórakoztatni, kiszolgálni. Semmi baja nem lesz tőle ha hisztizik vagy sír mert valami nem úgy van ahogy ő akarja. Te döntöd el hogy a szolgája leszel-e vagy normális anyuka, felnőtt akinek igenis több szava van mint a gyereknek és aki megmondja a gyereknek hogy mit csináljon és nem fordítva. Persze gondolom erről hallani sem akarsz, mert micsoda felháborító dolog, hát ő a gyerek aki előt mindnekinek vigyázzba kell vágni magát és alkalmazkodni hozzá, és szolgálni. Szerintem mindkettőtők élete könnyebb lenne egy egészséges helyzetben ahol nem a család van a gyerekért hanem a gyereknek kell beilleszkedni... És most lehet lepontozni!

Szoktunk arra menni:)

Általában 11.30 után