Szerintetek mit tegyek? Férjem vett nekem egy 3 napos utazást a gyerekek nélkül. Nem tudom őket itthon hagyni, szerintetek hogyan viselnék?
akkor lenne a nagy 4 éves (ő tőle nem félek)
és a kicsi majdnem 15 hónapos (ő sértődékeny és éjszaka még szokott néha ébredni, fogzás, cumi, víz)
úgy mennénk, hogy például
szerda 10-től megy a repülő és
szombat 12-13-ra érnénk haza
a nagy oviban lenne a hétköznapokon
kisebbikkel a két nagyszülő felváltva,
annyira nem örülök ennek az utazásnak, a gyerekek miatt, amúgy meg igen! Úgy vinném magammal őket, de az nem lenne kikapcsolódás. Férjem szeretne végre kettesben lenni velem
hogyan lehetne a gyerekeknek a legtöbb örömet okozni, úgy hogy ne nagyon érezzék a hiányunkat?
Szerintem pont ez a baj, hogy manapság már szélsőséges hozzáállásnak számít az, ha a szülők szeretnek a gyerekükkel lenni, nem akarnak előle elmenekülni. Igen, ez az apákra is érvényes!
Nagyon nagy baj az, hogy nem ez az általános. Hanem az, hogy a gyerek 1 évesen megy bölcsibe, ott van egész nap, kb csak aludni jár haza, hétvégén meg szünetekben pedig szintén le van passzolva, mert ugye anyucinak-apucinak KELL a gyerek nélküli kikapcsolódás. Mert ha ez nincs, akkor apuci lelép....
Te ezek szerint soha nem igényled a kettesben töltött időt a férjeddel?
Mi sem utaztunk még amúgy nélkülük soha, 6, 11 és 15 évesek.
Tavaly mégis úgy nyaraltunk, hogy a mi szállásunk pár utcányira volt a tesóméktól, a gyerekek 3 éjszakát ott aludtak, mi külön. Isteni volt:))
annak a negatív hozzászólónak üzenem: hiába is a kettes utazás, pont nem azok vagyunk, akik azért szülték a gyerekeket, hogy lepasszolják. Mindenhová visszük magunkkal, mert imádjuk őket. Még sosem aludtak nagyszülőknél, pedig nem laknak messze és lenne ott hely és fogadtatás. Mégis, szeretjük őket, ezért itthon vannak.
Most befigyelt egy ilyen lehetőség. Ezzel feltöltődnénk nagyon.
Az egész ősz, decemberig azzal telt, hogy betegek voltunk, megállás nélkül. Nem hazudok, megállás nélkül. Én is, férjem is, és a két gyerek is. Elfáradtunk. Most először éreztem azt, hogy elfáradtam. Erre jött az ajándékom.
ez baj?
amúgy igen, utolsó, elutazunk
mióta nem vagyunk betegek, azóta a gyerekek nagyon jól érzik magukat a nagyszülőkkel is. :)
Engem gyakran "passzoltak le" a nagyihoz, meg voltak állandó bébiszittereim is.
Nem tudtam, mit kell ennyire babusgatni szegény gyereket, én imádtam, ha a Nagyi vagy valamelyik bébiszitter vigyázott rám, sokkal engedékenyebbek voltak :D
Meg itt mennek a sztorik 8 hónapos koromtól, hogy hogy szenvedtek meg velem, amíg a szüleim nyaraltak. :)
Sok helyre vittek magukkal, de nem mindenhova. Nem sértődtem meg. (akkor voltam kicsit megbántva, amikor másodszorra már nélkülem mentek Párizsba [ekkor már 13 voltam], de hát konferenciára mentek, nekem meg amúgy is suli volt...)
Az a gyerek, aki folyton a szülei nyakán lóg, nehezebben lesz önálló, és akár órákra is nehezebben lehet majd otthagyni.
Ez tapasztalat.
Lehet lepontozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!