Feleségem az ő vezetéknevét akarja adni a gyerekeknek. Milyen érveket tudtok a javamra?

Talán így leesik végre: ha majd anyuka is ír ide, hogy segítsünk neki, akkor talán majd igazad lesz, hogy miért szuper a kötőjeles írás, és hogyan győzze meg apucit.

De ez itt APUCI kérdése, ő kért segítséget. Ezt is nyugodtan pontozd le, agyalágyult. :)

Bizony 39-es, nincs igazad. A kérdező meg eltűnt és élvezi a cirkuszt? Még egy kamu kérdés csak a provokációért.

Ezen az oldalon csak a többségi véleményt lehet szajkózni, mert ha neadjisten mást mersz gondolni, mint a nagyszájú többség, akkor már hülye is vagy. A kérdésre meg nehogy válaszoljatok, csak írjátok le százszor, ki miért hülye, végülis azért jártok ide névtelenül.

Szerintem (hangsúlyozom - véleményem írom, így kérem osztályozásom is hanyagoljuk lehetőség szerint, ennek semmi köze a tényszerű segítségnyújtáshoz- aminél meg fontos a súlyozás adott esetben. Ez meg torzíthat mindkét irányba):

Egyrészt... mert így szokás.

Másrészt: egy férfinek igenis büszkeség neve alatt hordani egy csemetét.

Az anyja megszüli a kötelék elszakíthatatlan. Ha nem a férfi nevén van a gyerek, neki mi szerepe születéskor? Felvállalja, elfogadja. Ezt jelképezi, hogy nevére veszi a gyermeket és a gyerek fejében sem lesz más.

Nem véletlen alakult ez a kifejezés úgy ahogy: nevére vette pl. fogadott gyermekét -ez a legmélyebb örökbefogadás. Ilyet csak férfi tett bármely eddig általam olvasott könyvben/lapban/magazinban. Nyilván itt nem örökbefogadásról van szó, de bizonyos szempontból érezhetően a szituáció e szempontból mindegy.

Az anya adott (ezzel sem a feladatai sem szerepköre nem kisebbül), a névvel a férfi elismeri, hogy az ő sarja, becsüli és gondoskodik róla bármi áron.

Másfelől a férfi a családfő. Vér a véréből a gyerek.

Felelősséget vállal a családjáért. Védi, oltalmazza, gondoskodik róla. Eleve furcsa gondolat, hogy van a családfő és a család - két névvel. Pedig a vezetéknév szinonímája a családnév.

(A magyar nyelv pedig etéren is csodálatos a vezetéknév keresztnév sorrenddel:

pl. Kiss Béla névnél - a család az első, a személy a második. Kintről haladunk befelé - ez egyébként gondolkodásmódunkat is jellemzi, ezért utálnak pl. a német mérnökök magyar mérnökökkel dolgozni. Szerintem ezért tombolhat a -mára nem klasszikus értelemben vett, hiszen egyenlőbb bárki az egyenlőknél liberalizmus Nyugaton, hiszen ott én vagyok az első, a közösség a második.)

Sajnos a családi szerepek borulásával becsúsznak ezek a dolgok a világba. (Tippre egyébként -minden sértő szándék nélkül - a hölgy valami hasonló, kicsit etéren nem klasszikus/szakadt családból jöhetett.

Nincs ezzel semmi probléma, tényleg csak a szerepek tisztázása szükséges, és eztán dönteni.

Ami még szempont lehet: egy eset van, amikor megérteném az anyát maximálisan: ha kihalna a családneve ha senki nem vinné tovább.

Kérdésedre kérdéssel válaszolnék:

Mit szolnál, ha csak leánygyermeked lenne, és várandós lenne egy fiú gyermekkel, és a lányod férje nem menne bele, hogy az ő és a lányod neve kötőjelesen legyen az unokád vezetékneve?

Akkor is azt mondanád, hogy igenis az apja nevét kell örökölni?

Nő vagyok, de válaszolok. Veled értek egyet a gyerekek nevét illetően, de az érveiddel nem értek egyet. Ha az én férjem azt mondaná nekem, hogy utálja a családomat, akkor nagyon komolyan elgondolkodnék rajta, hogy van-e értelme tovább a kapcsolatunknak. A feleséged családja nélkül a feleséged sem lenne. De ebbe nem megyek bele, nem kérdezted, nem vagy kíváncsi rá, ti dolgotok.

Érv: házasságkötés esetén hosszú név, nehézkes felvenni a másik nevét, fiú (később férfi) esetében túl hosszú nevet adna a jövendőbeli feleségnek.

Másik érv: ezzel nem a saját családja nevét viszi tovább a gyereketek, és nem is a te családodét. A kötőjeles névvel egy teljesen új családnevet alkottok.

Az én nevem is kötőjeles, így különleges lett, egyébként Tóthné lettem volna, ami nekem nagyon nem tetszik. Annak ellenére, hogy a Tóth tucatnév, nem ágáltam ellene, hogy ez legyen a gyerekeink vezetékneve, mert azt gondolom, hogy normális így, hogy a gyerekek az apjuk nevét viszik tovább.

Egy tipp: ha normális hangnemben, indulat nélkül, kulturáltan próbálod megbeszélni ezt a dolgot a feleségeddel (nem beleszőve azt, hogy mennyire utálod a családját...), akkor szerintem bele fog egyezni, hogy a te nevedet kapják a gyerekeitek.