Gyerekvállalás, de mikor? Hány évesek voltatok, milyen háttérrel, és végzettséggel?

Ja,tényleg!

Háát,van akinek csak ennyi öröme van az életben...

30 voltam, akkor már 6 éve voltunk együtt. Anyagilag stabil egzisztenciánk volt, nekem is jól fizető állásom.

Félig-meddig mondanám, hogy becsúszott, mert kb fél évvel későbbre terveztük, ezért túlzottan nem borította az elképzeléseinket, csak én voltam megrémülve vagy két napig a pozitív teszt után.

A munkahelyem fizet egy képzést, főnököm egyedül ezen rugózott, hogy ugye a gyerek miatt az nem fog félbemaradni. Egyetlen vizsgaidőszakot kellett átütemeztetnem a sulival, mert pont a szülésre esett. De gond nélkül kaptam 3 hónappal későbbre időpontokat, így nem csúsztam meg, csak közelebb került egymáshoz két vizsgaidőszak.

A férjemben biztos voltam, hogy jó apa lesz. Egyrészt van már gyereke, másrészt alapvetően gondoskodó típus. Így is lett, teljes mértékben ellátja a babát.

Ráadásul én a legrosszabb forgatókönyvre készültem; álmatlan éjszakák, kezelhetetlen baba, végkimerülés. Ezzel szemben stabilan alszik éjjel kb. 10 órát 6 hetes kora óta, sírni az újszülöttkort leszámítva alig szokott, magában is elvan meglepően sokáig, bármit gond nélkül megeszik (hozzátáplálásnál). A fennmaradó időben meg vigyorog, mindenen.

A férjem maximálisan beszáll a gyerek ellátásába, ezen kívül 3 nagyszülő rágja a küszöböt, hogy unokázhassanak. Illetve, ha ad hoc néhány órára kell felügyelet, egy régi barátnőm a bébiszitter (nagyszülők messze laknak, így velük előzetesen egyeztetni kell). A baba őt is imádja, én pedig szívesebben fizetek olyannak, akit régóta ismerek és tudom, hogy megbízható.

Én 28 voltam, a férjem 30. Mindkettőnknek volt munkája, saját családi ház, kb. 250 ezer összbevétel akkor.

Tervezett baba volt! Elég sok segítségünk van, 3 aktív nagyszülő, akik bármiben segítenek!

28 voltam az apuka 32. 10 ève voltunk együtt 1 ève hàzasok. Terveztük,gondoltam előbb elmegyek orvoshoz kiderült nem lehet, nem működnek odabent a dolgok. Mikor a 3.orvos is ezt mondta úgy gondoltam folytatom a külföldi munkàm amit tutam hogy itthonnem fogadnak el, gondoltam van időm munkaviszonyt kièpíteni ez volt júliusban, szeptemberben màr nem jött meg a barnàzàs sem, novemberben tudtam meg de akkor màr keze làba volt :-)

Fèrjem diplomàs , 5 èves munkaviszonnyal biztos àllasal.

Ekkorra teljesen felújított lakàsunk,autónk volt màr.

28 éves voltam, amikor az első gyermekünket szültem, a párom 38. 10 éve ismertem, 3 éve vált komollyá a kapcsolat a kezdeti barátság, és a felszínes kapcsolat után. A gyerek születéséig külön éltünk a szülőkkel (bár a párom már az utolsó 2 évben szinte csak nálunk volt, de hivatalosan nem költözött oda). Amikor megszületett a lányunk, párom anyjához költöztünk 1 évig, utána vettük meg a házunkat. Saját autó, motorok már előtte is megvoltak. A ház egy része hitelre, a többi a megtakarítások felhasználásával. Diplomám van, 4 évet dolgoztam, a gyerek 2 éves korában visszamentem dolgozni, majd ismét 2 év munka, és most 2 hét múlva kezdek, akkor lesz 2 éves a kisebbik.

A páromnak szakmája van, 17 évet dolgozott egy helyen, most 2 éve mikor a kicsi született kellett váltania. Rendkívül nehéz, mert szinte soha nincs itthon, mindent én csinálok, intézek, felügyelek, stb., és most hogy visszamegyek dolgozni, még kevesebb idő marad ezekre a dolgokra.

Abortuszom nem volt, viszont volt egy vetélésem fél évvel az első gyerek fogantatása előtt. Mindegyik baba tervezett volt. Az időpontokat az anyagi helyzethez, ill. a korunkhoz mérten próbáltuk meghatározni, és sikerült is a terv.

Édesanyám sokat segít, néha főz, ha kell az oviba megy a gyerekért, vigyáz rájuk. Ha visszamegyek dolgozni sajnos szükség is lesz rá, mert fél órám lenne, hogy a munkahelyemről elérjek a bölcsibe és az oviba is, és az szinte lehetetlen. A párom anyja csak külön kérésre vigyáz a gyerekre, 5 év alatt egyszer nem hívott meg minket magához (viszont karácsonyra, húsvétra bejelentkezik, hogy jönne és itt is aludna, mert neki így kényelmes, de előtte menjünk el érte, mert a 20 méterre lévő buszmegálló már messze van). A gyerekek felől nem érdeklődik, csak azt híreszteli, hogy ő mindent megadna nekik, csak mi nem hagyjuk. Szóval az ő segítsége elenyésző.

19 évesen lettem terhes, 20 voltam, mire szültem. Nem így terveztem, de utólag már örülök, hogy így történt. Végzettségemet tekintve szakmám volt, érettségim nem, de nem a szakmámban dolgoztam. Volt viszont annyi munkaviszonyom, ami a gyed-hez akkor elég volt (akkor még kevesebb kellett, mint most). Gyed alatt letettem az érettségit, utána egyetemre mentem, azóta már van diplomám, és dolgozom is.

Tulajdonképpen ha nem születik meg akkor a fiam, akkor szerintem ma nem lenne diplomám, se érettségim, mert előtte egyáltalán nem érdekelt, hogy tanuljak, meg időm sem volt rá, de mivel az otthon töltött két évben végig tanultam, eléggé ráéreztem az ízéré, így jött szóba az, hogy egyetemre is járjak, és szerintem nem is tettem rosszul :)

Lemondás nem nagyon volt, csak a szokásos, ami mindenkinek megvan, hogy pl. az elején kevesebb alvás, lőttek a spontán programoknak a barátokkal, stb., de ez mindenkivel így van, aki gyereket vállal szerintem.

31 éves koromban született a kisfiunk. Saját, ősöreg autónk volt, hiteles családi ház, semmi megtakarítás.

2,5 év múlva született a 2. gyermekünk. A helyzetünk ugyanaz volt, annyi különbséggel, hogy volt már némi megtakarításunk.

36 évesen szültem a 3. gyermekünket. A házunk továbbra is hiteles, az autót lecseréltük egy 7 személyesre, kp-re. A bankban volt megtakarításunk.

Én érettségi után mérlegképes könyvelőnek tanultam, bankban dolgoztam.

Férjem szakérettségivel rendelkezik, olajiparban dolgozik.