Gyerekvállalás, de mikor? Hány évesek voltatok, milyen háttérrel, és végzettséggel?

32 évesen szültem, mert addigra alakult minden sorban úgy, hogy

- végeztem az egyetemmel, majd

- építettem ki a munkahelyemen a jövőmet,

- alapoztam meg az önálló életemet lakással,

- jó szakmával, nagynak számító szakmai gyakorlattal és persze

- ismertem meg az apját, akivel fél év után belevágtunk a családalapításba, de csak 2 év múlva sikerült teherbe esnem.

- a munkahelyemre egyelőre visszavárnak nagyon, nem vettek fel senkit a helyemre, időnként megkeresnek, akkor ahogy tudok segítek itthonról

- a párom teljesen elfogadó és segítőkész.

Éjjel hagytuk aludni az elejétől fogva, napközben cserébe segít bármikor megkérem bármire (persze munka után). Persze lehet, egyébként is segítene, csak nem olyan szivesen, de imádja a gyereket és nagyon örülnek egymásnak, amikor hazaér.

A múlt pedig:

- volt abortuszom 16 éves koromban, úgy döntöttem akkor, hogy nem tudom vállalni és a szüleimre nem akartam rákényszeríteni, hogy segítsenek felnevelni

- amiről le kellett volna mondanom, most úgy gondolom, a lassan egy éves fiam biztosan nem lett volna, ha akkor máshogy döntök és fogalmam sincs, mi lett volna még másképp, de őt nézve és a jelenlegi életemet, akkor így kellett döntenem.

20 éves voltam amikor teherbe estem, becsúszott. Eszünkbe se jutott az abortusz. Együtt éltünk akkor is. Páromnak rendes munkája volt én meg diákmunkán dolgoztam. Lemondani max a nagy utazgatásokról kellett, nem vagyunk bulizósok úgyh nem volt ami kimaradjon a baba miatt. Sulit mellette csinálom esti tagozatra átmentem. Egy percig sem volt rossz érzésem. Persze bevallom nem így terveztem de kicsit sem bánom h így lett.

Sztem nem nehéz elhelyeszkedni, páromnak a gerincével volt egy kis probléma és úgy volt ő marad itthon én megyek dolgozni, 10 helyre jelentkeztem abból 9re visszahívtak, de aztán vezető pozícióba felvették máshova a párom úgyh nem kellett mennem. Aki akar és tényleg keres szerintem talál, na meg persze nem rögtön 200 ezres fizetésre kell várni.

Párom mindenből kiveszi a részét ha kell takarít, főz, ellátja a gyereket minden, egy rossz szavam se lehet ellene.

Na asszem minden kérdésre válaszoltam, remélem nem fognak lepontozni annyira :)

Én most várom az első babámat,36 éves vagyok.Érettségim, 2 szakmám van,saját házam,saját autóm.Párommal 2 éve vagyunk együtt,terveztük a babát és már nagyon várjuk:)

Nekem is volt abortuszom,anyám nyakára nem akartam szülni.

24evesen estem teherbe es nem voltam meg 25 amikor megszultem. Terbezett volt a ferjem 26 eves volt akkor. 18 evesen ismertem meg. Sajat lakasunk es autonk volt mar. Dolgoztunk. Hitelunk nincs. Szegyen vagy sem kaptunk szuloi segitseget a lakasnal es az autonal. Ugyanigy tervezem majd en is az en gyerekemnek h segithessem az elindulasnal. Nem banom h igy dontottunk, lehet meg most sem lenne gyerekunk vagy ki tudja. Hazasok meg nem voltunk, amikor fel eves colt a lanyunk akkor hazasodtumk ossze. Nem voltunk a hivatalos sorrend hive. De tudtuk h ossze akarunk hazasodni. :-) meg is tettuk. :-) 27 vagyok mar a ferjem 29. Probalkozunk a kistesoval. A ferjemnek logisztikai diplomaja van nekem uzleti. Dolgoztam mielott elmentem szulni, most is dolgozom. Nem banom egyik dontesemet sem. Soha nem valtoztatnam meg. :-)

A ferjem segitokesz az elso pilkanattol kezdve. Barmikor, barmit ellat itthon ha szukseges. Anyosomek messze laknak de ha szukseg van ra segitenek, anyumek itt laknak kozel, o ra barmikor szamithatok. Nincs ebbol gond. Szerencsesnek erzem magam. Anyagilag se allunk rosszul. Van felretett penzunk, sporolunk.

3as vagyok.

Budapesten. Igen ezt kihagytam, máshol lehet nincs ennyi lehetőség. Nem akartam ezzel senkit megbántani, és igaz csak egy pl. vagyok az meg nem is pl.