Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Ti teljesen biztosak voltatok...

Ti teljesen biztosak voltatok benne, hogy akartok gyereket, mikor teherbeestetek vagy azért volt egy kis aggály, félelem?

Figyelt kérdés

27 éves vagyok, férjem 32, 3 éve vagyunk házasok, 5 éve együtt. Ideje lenne gyereket vállalnuk, akarjuk is mindketten, de azért félünk is tőle. Engem sokszor teljesen kis apróságok bizonytalanítank el, (pl, hogy ezentúl nem tudok majd egy hétre felmenni a barátnőmhöz Pestre, mert a gyereket nagy hagyhatom, a munkából kimaradok, stb). Már tavaly volt egy pozi tesztem, akkor örültem is neki nagyon, de végül nem tudom mi történt, pár nap múlva megjött és akkor már a teszt is negatívat mutatott. Akkor azt mondtam, hogy ez egy jel volt, hogy még kell várni, úgysem voltunk biztosak benne, majd akkor, ha száz százalék lesz. De még most is van bennem félelem, néha annyira gyereknek érzem magam hozzá, én szeretek lustálkodni, filmezni, plázázni, egy gyerek mellett teljesen fel fog borulni az életem. Másrészt meg összeszorul a gyomrom, ha kisbabát látok, mert úgy érzem, hogy nekem is kell.

Nos, a lényeg, hogy bennetek nem voltak ilyen érzések? Tényleg meg kell várni, míg szemernyi kétely sem lesz bennem? És ha az sosem jön el?



2014. dec. 5. 13:44
 1/7 anonim ***** válasza:
100%
Teljesen biztosan kezdtünk neki. Gondoltuk, kb 6 hónap és sikerrel járunk. A következő hónapban késett, és pozitív lett a tesztem. Hogy azért ijedtem-e meg, hogy ennyire hamar, vagy mindenképp megijedtem volna, nem tudom, de hirtelen rámtört a bizonytalanság, hogy meg tudom-e én ezt oldani és hasonlók. Mondjuk csak pár óra volt, de rossz érzés volt. Az nem volt kétséges, hogy akarom, inkább a képességeimben nem bíztam eléggé, rámszakadt a felismerés, hogy ez bizony már nem játék. :)
2014. dec. 5. 13:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 anonim ***** válasza:
100%
Onnantól kezdve, hogy elhatároztuk, hogy babát akarunk, sosem voltam/volunk bizonytalanok. Az első próbálkozós hónapban össze is jött a kisfiunk. Soha nem voltunk olyan boldogok, mint akkor, és azóta folyamatosan. Ő most két éves, a hugit pedig januárra várjuk. Szval sosem volt bennem bizonytalanság. Kellően kitomboltam magam a megelőző években, rengeteget utazgattunk, sokat dolgoztam, éreztem, higy itt az ideje, egy gyermekkel lesz teljes az életünk. És tényleg! Egyébként nem kell beleőrülni a gyerekvállalásba/nevelésbe! El kell fogadni, hogy az első kb. másfél év húzós, aztán kezd nagyon bulis lenni. Élvezünk minden pillanatot a fiunkkal! Szerintem ne vállalj csak azért gyereket, mert ideje lenne. Amíg a barátnőzés és a lustálkodás az első a fontossági sorrendben, addig még nem vagy kész erre.
2014. dec. 5. 14:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 anonim ***** válasza:

Ugyan annyi idősek voltunk mint ti, csak 10 ève együtt, esküvő előtt, pàrom nagyon akarta, engedtem neki...

2 èvig semmi nem lett belőle elmentem orvoshoz kiderült gond van azt mondta 3 èv mire esetleg hormonkezeles segítet...őszintèn megkönnyebbültem , 2hónapr rà nem jött meg.

Nem bàntam meg!! Nagyon nem :-)

2014. dec. 5. 14:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 anonim ***** válasza:
Egyáltalán nem voltam benne biztos, persze szerettem volna meg néhányszor beszéltünk is róla hogy esetleg mi lenne ha...aztán az első ilyen hónap után már ott is volt. Szerintem nálam soha nem jött volna el az a pillanat hogy nincs bennem kétely, max 40 évesen....
2014. dec. 5. 14:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 anonim ***** válasza:
Biztosak voltunk benne, hogy akarunk gyereket, de félelem mindkettőnkben volt a terhesség alatt. Egyrészt mi is úgy indultunk neki, hogy hónapokig is eltart, mire tényleg összejön, ennek ellenére még abban a hónapban terhes maradtam. Akkor jöttek a kételyek, hogy jók leszünk-e szülőknek, mi van, ha mindent elrontunk, nem is értünk a gyerekekhez, nem tudunk pelenkázni, fürdetni, utálni fog minket... Szerintem azért többen voltunk így első gyerek előtt. Aztán szülés után kiderült, hogy nem olyan nehéz ez, mint amilyennek előtte tűnt, ráadásul egy tünemény gyereket kaptunk, aki abszolút türelmesen tűrte, amíg mindent begyakoroltunk rajta.:) Attól nem féltem, hogy átrendezi a korábbi életünket, őszintén szólva rosszabbra számítottam.
2014. dec. 5. 16:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:
Azt írod, akarjátok, de féltek is. Szerintem egy kis félelem bőven belefér, szinte természetes, hisz nem kis dolog egy gyermeket felnevelni. Mi is tervezzük, volt nekem is pozi tesztem, aztán semmi. Kicsit összetörtem, azzal nyugtattam magam, hogy biztosan érezte, hogy még nem kell jönnie, mert másnap elveszítette a férjem a munkáját. Így most abbahagytuk a próbálkozást, remélem hamarosan újra nekivághatunk. Persze én is félek, izgulok és miegymás, a férjem talán jobban is mint én, de szeretnénk már család lenni. Az, hogy néha gyereknek érzed magad, szerintem nem gond. Filmezni, plázázni egy gyerkőccel is lehet. Persze egy jó ideig nem idilli, de egy kisbaba nem marad évekig kisbaba. Ovissal már simán lehet utazgatni, stb. Amúgy is lesz majd 9 hónapod, hogy hozzászokj a gondolathoz: új életszakasz, telis-tele teendőkkel és felelősséggel... ANYA leszel.
2014. dec. 5. 17:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 anonim ***** válasza:
Igen.
2014. dec. 6. 19:43
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!