Miért változnak meg az emberek ennyire a gyerekvállalás után?

Nem a gyerekszules mossa at az agyukat, hanem a tarsadalom altal felallitott elvarasok. Ha nem lesz beloled osanya, a tobbi anyuka ugy fog kezelni, mintha egy veres rongy lennel.

Egyebkent tul kell lepni ezen. Ne masok velemenye legyen a mervado. Ez a mai tarsadalom betegsege, hogy szules utan a ferj/ elettars abszolut megszunik letezni. Par generacioval korabban nem ment ez a hiszti a gyerekvallalas korul.

majd jusson eszedbe ez a kérdés,ha megszülted a gyereked.nekem is voltak elveim meg elképzeléseim,hogy így meg úgy lesz,amikor gyerekem lesz,aztán a nagy része borult

én mondjuk ne vagyok elvakult,de mindig a gyerekem szükséglete lesz az első.egy egyszerű kis példa.farkas éhes vagyok,leülök vacsorázni.két falat után a fiam közli,hogy kakálnia kell.nyilván nem vacsorázok meg komótosan,aztán rendezem a gyereket,hanem fordítva.vagy pl. én csak azután kezdek enni,ha neki adtam.

addig ne alkoss véleményt,amíg te nem voltál ebben az élethelyzetben.ezt a hiát én is elkövettem.nem bírtam megérteni,amíg nem volt gyerekem,hogy hogy nem lehet elcsendesíteni egy ordító,hisztiző gyereket.na most már tudom

Írhattál volna kicsit konkrétabban,hogy mire gondolsz.

Természetes,hogy egy nő életében a gyermek lesz a legfontosabb,feltétel nélküli szeretet csak a szülő-gyermek kapcsolatban létezik.Bennünk nőkben benne van az anyai ösztön.Normális esetben az apának is a családja a legfontosabb.Ha egy nőnek gyermeke születik,bármilyen kérdés csak érintőlegesen is a gyermekére is vonatkozik,természetes,hogy úgy gondolkodik,mi jó a gyermekemnek, csak utána jövök én,és bárki más.Valljuk be,a sok öröm mellett,rengeteg energia is a gyermeknevelés.Ettől függetlenül mi nők is vágyunk kikapcsolódásra,a párunkkal kettesben töltött időre stb.,csak a gyermek születése után ez sok esetben komoly szervezést igényel.Ez pedig újabb kérdéseket vet fel,ami szintén gyakori itt,pl.:Miért nem segít az anyós? stb.

Szerintem akkor van óriási baj, a nem valtozik az ember a gyerekneveléssel.

Persze abban igazad, hogy egyesek tűlzásokba esnek.

Milyen kérdésekhez nem allnak reálisan szerinted? Mert én pont azt vettem észre, húgy tűlságosan reálissá válnak, ami kiábrandító néha.

Ami szeribtem hibádzik a kérdésedben, hogy ennyire az anyákra vetíted ki, közben az apák ugyanannyit változnak,csak talan egy picit később, hisz az elején cak az anya van általánosságban a gyerekkel.

Pl néha idgesítő, hogy egy anyuka csak az anyukaságról témázik, aztán ha belegondol az ember egy ideig tök jogos: egyrész újdonság neki is, másrészt más nem történik vele az első néhany évben kb, minden körülötte forog. Első hőnapokban az "etetésen, felkelésen, pelenkázáson, megfordult felült és mosolygott a gyerek"-en kívül nem történik semmi, vagy ha igen az is a gyerek miatt fura és meséli el( mi volt a bevásárláson, ahova végre eljutott és gyerekkel.

Ezek persze péndák, vanan olyan "ősanyának" nevezett emberek, akikről veszélni sem érdemes, hisz ott az Isten a gyerek, és fejet kell hajtani az anya teljesitménye mögött.. De azert ez nem általános szerintem.

Az pedig,nhogy valakinek a gyerek az első természetesnek kellene, hogy legyen, nem azt mondom, hogy csqk ő létezik, de a gyerek az aki rá vana szüleire utalvaa, akit tudatosan vállaltunk, a mi felelősségünk. És ezt tudomásul kell venni. De azt is, hogy a ygerekek önálló emberi lények, saját személyiséggel, és saját élettér igénnyel