Egy ferfi viselkedhet igy ha kiderul hogy nem az ove a gyerek?

Kedves #80, értem. Viszont a levezetésedben hova teszed azt a dolgot, hogy tegyük fel, megszűnik az anyagi-jogi elköteleződés (lezajlanak a megfelelő perek) de megmarad az érzelmi kapcsolat, mondjuk egy szokásos elvált szülő-gyerek szinten, ha jól kiveszem, valami ilyenről beszélsz.

Ugye, utána mindkét fél elkezd párkeresésben hajtani, hogy rendbe hozza a saját életét, ez is elég logikus. Mondjuk találnak is párt mindketten 1-2 éven belül, és mondjuk a férfi olyant, aki elfogadja, a párja kvázi-gyerekét, még ez se komplikált.

Tegyük fel a nő is talál egyet, aki nevelőapja lesz a gyereknek, vagy akár örökbe is fogadja... akkor innentől mi lesz a férfival? Jogi alapja a kapcsolattartásra SEMMI, tehát a nagy szívével meg érzelmeivel oda jut, hogy megint annak a nőnek (meg az új párjának) lesz kiszolgáltatva, aki előzőleg a világ leggonoszabb módján átverte, és azért, hogy ő anno fenntartotta a kapcsolatot, mert "a szegény gyerek" az lesz az eredménye, hogy őt fogják dobni, ő fog sérülni...

Szóval nem, ha kizárjuk azt a lehetőséget, hogy a férfi attól függjön, aki gonosz módon átverte és kihasználta, akkor vagy az marad, hogy fenntartja a jogi kapcsolatot és az anyagi felelősséget is - és ugye 1 év után végleg el is megy a hajó, hogy ezen változtathasson egyáltalán - vagy marad az, hogy felszámol MINDEN kapcsolatot, egyszerűen a jog sem hagy más lehetőséget. (illetve hát az új Ptk-ban tavasztól már van egy kiskapu, de erről még senki sem tudja, hogy hogyan is fog működni a gyakorlatban, mert még tán egyetlen ítélet se született az alapján)

De mondom, döntően megváltozik a helyzet, ha a gyerek már tizenéves, és nagyjából önálló, ahol ugye már egy szó kommunikáció se kell az exnejjel ahhoz, hogy legyen valami kapcsolat.

És nem, ez nem a "vérség"-ről szól első sorban, ugyanazok a férfiak, akik ebben a helyzetben borítanak mindent, jórészt simán tudomásul vennének egy tisztességes örökbefogadási szitut. Hanem a szabad döntésről.