Vannak itt mások is, akik egyszobás (40 nm-nél kisebb) lakásba (n) várnak/nevelnek gyereket? Hogyan boldogultok?

a mi albérletünk 37nm- es azaz egy kis garzon panel. A kislányom 1 éves, az első időben nem volt semmi gond, 3-4 hónapos koráig olyan mélyen aludt, hogy még a porszívóra, telefonra sem ébredt fel. Aztán jött a lábujjhegyen járós időszak amikor tényleg semmit nem lehetett csinalni ha aludt, a halk tévére is felébredt, pedig szinte már szájról olvastam, csak a nyüglődés volt ebben az időszakban, telefonokat lehallkítani, kaputelefont félre rakni, ha vendég volt ki kellett ülni vele a konyhàba, úgy kellett időzíteni mindent, hogy ne menjen a mosógép ne kelljen mosogatni, főzni, csörömpölni az edényekkel, este megfürdeni az altatás előtt mert hangosan zúg a víz stb...még a szexet is szobán kívül kellett megoldani, mondtam is a páromnak, hogy általában az a ritkább ha a konyhában szexelnek a párok nálunk meg az a ritka ha néha ágyban is összejön kényelmesen.... megoldható dolgok ezek, de sokkal egyszerűbb lett volna egy nagyobb lakásban egy távolabb eső szobában altatni mint itt a fürdő, a konyha és a bejárati ajtó között... a holmikat még csak csak megoldjuk úgy hogy ami nem kell elrakjuk mert van egy beépített szekrény az előszobában. Pl a babahintát szétszerelni, helyére tanulóasztal,sok sok tárolódobozka a játékoknak a ruhák mondjuk mindenhol vannak ahol egy kis helyet talál az ember, a babakocsi az előszobában összecsukva de mindig útban van, úgyhogy mikor a párom nem dolgozik inkább kivisszük a kocsi csomagtartójába. Aztán 11 hós korától megint mélyebben alszik, annyira nem mint régen, a szobában ilyenkor sem csinálok semmit de főzni, fürdeni lehet egyáltalán nem kel már fel rá, sem a mosógépre. Mostmeg már az a probléma hogy csak gyűlik a sok játék, ruha, mesekönyv, van már kismotor, bicikli, játékbabakocsi, fél életünk a szekrénytetőn meg az ágy alatt van szóval mostmár a hely miatt kell a különszoba neki, úgyhogy mi tavasszal költözünk! Mindent összegezve-és bocsi, hogy hosszúra sikeredett- 1-1,5 évig ki lehet bírni de én tovább már nem tudom húzni a dolgot :)

mi 35 nm-en lakunk 4en:) 4 és 2 évesek a gyerekek.Apa nem kelt fel az éjszakai sírásokra, a takarítás ugyan olyan mint egy nagyobb lakásban vagy házban,csak sokkal rövidebb ideig tart.A helyhiány a legnagyobb gond,de nincs sok cuccunk,a gyerekek nincsenek elhalmozva mindenféle játékkal.Félreértés ne essék sok játékuk van, és szinte mind "hasznos" játék,nem volt járássegítőjük, babakonyhájuk, nincs külön kis asztaluk kis székekkel...járni megtanultak, babakonyhásat megoldottuk mindig, színezni,gyurmázni tudnak a nagy asztalnál.Ami a legjobban zavar,hogy nincs spejzom,nem tudok "raktározni",e miatt sűrűn járok vásárolni.Amúgy vicces,mert sokáig frusztrált, hogy ilyen kis helyen lakunk(amúgy albi),de sok helyen voltam kisgyerekeseknél,akiknek nagy lakásuk,házuk van és effektív a játszó rész,élettér semmivel sem nagyobb mint a mi nagyszobánk,ahol játszanak nap közben(igaz ez az étkező is egy 4 személyes asztallal,meg itt alszunk egy összecsukhatós kanapén párommal,a gyerekek a kisszobában).Úgy érzem tök jól megoldjuk a dolgokat,rajtuk sem érzem,hogy "helyhiányuk" lenne. E mellett sokat járunk sétálni,játszóra.

Azért durva, h az utolsó szmájli jellel közli, h 35 nm-re benyomorítva kínozza a két gyerekét. Az állattartókat megbüntetik, ha sok állatot zsúfolnak be túl kicsi helyre, mert nem tudnak normálisan fejlődni. Az embereket miért nem? Bár most olvastam valahol, h lesz bünti az ilyen esetekre.

Az első elég nagy tévedésben van. A klaszzikus parasztházak, mint amilyen a mamámé is, hát az minden csak nem kicsi, mivel eleve több generációnak készültek. Milyen egy helyiségről beszélsz? Van konyha, nyári konyha, spájz, kamra, előszoba, hálószoba, vendégszoba és nem ám 2X2 m-esek.

28 nm-es házrészben éltünk a szüleimmel, míg a dédszüleim 80 nm-en a ház másik részében. Nekünk volt egy mini konyhánk, egy étkező-előszobánk, és egy hálószobánk. A tesómmal emeletes ágyban aludtunk, a szüleink a szoba másik felében, és a legkisebb rendetlenség is hatalmas kupinak tűnt. Fürdeni az udvaron keresztül jártunk dédiékhez, akik szóvá tették, hogy minek fürdünk minden nap. Cserélni nem voltak hajlandók, nekik kellett a tér. 8 évet húztunk le így, nem mondom, hogy egyszerű volt, de ki lehetett bírni.