Aki már kb. : 3 éve otthon van a gyerekekkel, hogy bírja?

13:50-es vagyok, így érthető persze :) jó babázást!

nekem 10 hónaposom van, szerencsére nagyon jó gyerek, ha ki szeretnénk mozdulni a férjemmel, akkor a nagymamája vigyáz rá, volt így, hogy 1 éjszakára is el tudtunk utazni. ha folyamatosan együtt vagytok, az nem vezet jóra, de te is próbálj meg keresni egy napot, ami mindkettőtöknek jó, bízd rá valakire a gyerekeket, és ruccanjatok ki! egyébként 3 óra múlva már nagyon fognak hiányozni :) de egy nap pont elég ahhoz, hogy újratöltődj. :)

A természetemből fakad, hogy nem szeretem a bezártságot, a kórlátokat, viszont gyermeket is akartam, ami egy édes börtön.

Néha(7hónapos a fiam) úgy érzem sikítanék, pláne mikor alszik, a lakásban rend van, könyvem nincs most, befejeztem, a tanuláshoz per pill nem fülik a fogam, és egyszerűen nem tudok mit csinálni. Felüdülök, ha 5percig babó mentes övezet vagyok, mert a boltba eljutok nélküle, valaki tud rá figyelni.

És nekem még hol a vége. Alig várom a nyarat, amikor több szabadtéri programot tudok szervezni, és menni egy kicsit a gyerkőccel:)

Imádom a fiam, szeretek anya lenni, de néha sokkkkkkk, és hiába házimunka, babó kacaj, egyszercsak átbillen a mérleg nyelve, és újra jó minden. Kitartást:)

13.11-es "kisanyám" vagyok...nem lecs.szni akartalak, csak leírtam a véleményem...bocsi:(

és tuti hogy félév múlva sem fogom másképp gondolni, még ha egy pár hónapja lennék itthon, és úgy írnád ezt hogy "várjak csak 3 éves korig stb." azt még értettem volna...de így...na mindegy.

Egyébként én is csak úgy tudok itthon maradni, hogy gyedet kapok.

A második gyerek pl. már be van iratva a bölcsibe 15 hós korától mennie kell, mert vissza kell menjek melózni és kész.

Én csak a pozitiv hozzáállásra szerettem volna rávilágítani, hogy élvezze ki az ember míg otthon van a picikéjével, mert mikor majd 7-8 évesen már ciki lesz a puszi meg a kézfogás, és 13 évesen meg mindenki fontosabb lesz neki (látszólag) mint a szülei, akkor fogunk majd igazán sírni:)