Csak én vagyok ennyire durván "anyatigris"?

Teljesen normális a hozzáállásod és alapba így kéne működnie a gyerekek közt. Problémáikat vagy, ha valami bajuk van egymással oldják meg szépen és csak akkor bele szólni, ha durva a helyzet (verekednek vagy nagyon csúnyán beszélnek egymással, esetleg terrorizálják egymást).

Ha valamit meg tudnak oldani maguk, hagyni kell. (Szerintem).

Te nem vagy anyatigris...az en vagyok :)

Termeszetes hogy nem türöd hogy raszoljanak a gyerekedre , a beelözes szerintem is durva....

A nagyszülök meg neked szoljanak, te majd elmagyarazod neki.... Ö a te fiad es neked fogadjon szot ne 3-4 embernek es föleg ne idegeneknek :)

Figyelj, ha beszólt, hogy neveletlen a kölköd mert tolakszik, akkor én is fel lennék háborodva. De ha szépen, mondja a gyerekednek, hogy nem illik, mindenki kivárja a sorát, te is tedd ezt, közben a sajátját bíztatja, hogy csússzon már, abban nincsen semmi kivetni való. Szóval szitu függő.

Napi szinten vagyunk játszón, és ha látom , hogy hülyeséget készül tenni a gyerekem, pl feldobja a homokot és fúj a szél és mellette kisebbek /vagy más gyerekek vannak, akkor pont nem érdekel, ha ezt egy másik anyuka veszi észre, és rászól a gyerekemre. Nem durván, normálisan. Addig nincsen baj.

Nemrég az én kisfiam kislapáttal a kezében ment a másik vele egykorú babához. A kislány el akarta venni a lapátot. Nálunk az a szokás, hogy ilyenkor mondom a fiamnak, ha már nem játszik vele odaadhatja, de addig adja oda a gereblyét pl. A kislánynak is mondtam, hogy nézd, itt van ez, de ő feszt a lapátot akarta. A fiam ekkor lendített egyet a kezével. De tényleg egyet, tulajdonképpen védte a lapátot, amit a kislány el akart venni. Már éppen szóltam volna rá, hogy nem csapkodunk, de a kislány anyukája, úgy odaszaladt és felkapta a gyerekét, elkezdte dédelgetni, hogy a kislány sírva fakadt. ÉN meg csak néztem!! Van egy nagyobb fiam is, próbálom őket jól nevelni, illedelmességre és figyelmességre is próbálom ösztönözni őket. Soha nem volt komoly konfliktus más gyerekkel a társaság is normális és hasonló elveken nevelnek mint én, de ettől az anyukától nagyon elcsodálkoztam. Az ilyen , tegye burokba a gyerekét.

Ez az egyik véglet, a másik meg a padról szotyizó anyukák, akik csak akkor néznek oda, ha már vér folyik..

Én azt nem szeretem,ha olyanért szólnak rá,amiért én nem tenném,ilyenkor ha szükségesnek érzem kiállok a lányom mellett.Ha viszont jogos,akkor semmi felháborítót nem találok benne..

A csúszdásnál,ahogy korábban írta valaki szitu függő,hogy hogyan beszélt a gyerekkel,viszont én úgy érzem ott neki volt igaza,és jogos volt.

Én rászóltam volna a sajátomra a csúszdán,hogy a másik kislány volt ott előbb,és várja ki a sorát...Esetleg szólok a kiscsajnak, hogy döntsön...