Belevágnál egyedül az életbe 3 gyerekkel, ha a férjed nagyon durván megváltozna?

Hűha! Ez nagyon nem könnyű a mai világban.

Első nekifutásra leülnék vele és alaposan elbeszélgetnék vele. Mi ez az egész, mi már nem számítunk, mi baja volt a régi énjével, stb.

Ha nem hat akkor a családdal összeülni ha alkalmasak rá és közösen hatni rá.

Egyébként meg, mi változott annyit?

Van hova menned lakni? Van segítséged? Van munkád?

Van valamilyen háttered, amire támaszkodhatsz?

Ha nem hajlandó változni, és az életed egy keserűség azt a gyerekek meg fogják érezni és nem fog jót tenni a lelki világuknak.

Nekem "csak" egy alkesz apám meg egy idegroncs anyám volt és most így 40 fele én is egy lelki roncs vagyok de én legalább kimásztam a gödörből. De azért nem köszöntem meg nekik a gyerek koromat.

Tehát ha változik maradnék, ha nem akkor tipli ha van hová. Egyedül is lehet normális gyereket nevelni.

Ha nincs hova menned és egyedül nem tudod eltartani a

gyerekeket hát az necces.

Akkor nincs más, mint kivárni. Kivárni míg észbe kap, kivárni, míg lesz egy olyan pozitív helyzet, hogy leléphetsz.

Nem tudok mást írni de mindennek van határa egy idő után már csak magadra és a gyerekekre kell gondolnod. Nektek is jogotok van a boldogsághoz, és ha neki nem tűnt eddig fel, hogy felelősséggel tartozik és a házasságban nincs olyan, hogy én csak olyan, hogy mi akkor nem hiszem, hogy neked kéne agyalnod az ő életén.

Amíg nem lesz a legkisebb 3, s nincs biztos munkám, addig nem hagynám el!

Belegondoltál hogy tartanák el 3 gyereket, hol laknátok? Hogy oldanám meg a gyerekek Bölcsibe oviba suliba kísérését reggel, délután, + a munka!?

Mindenképpen. Hasonló cipőben vagyok,illetve mégsem, mert nekünk csak egy gyermekünk van, de Ő még nincs egy éves sem.

+ kisgyermekkel már nem olyan egyszerű anyagilag.

Viszont a gyerekeknek egy boldog, kiegyensúlyozott anyuka kell, Te pedig azért mert Anyuka vagy és feleség, még jogod van boldognak lenni.

Ha nem megy az együttélés, ha már inkább a gyűlöletet érzed iránta, mint a szeretetet akkor nincs min gondolkozni. Mert ha nem tudod Őt így elfogadni és erősödik benned a gyűlölet iránta, mégis együtt élsz vele, a végére teljesen el fog fajulni ez az egész és esély nem lesz arra, hogy a válás után normális ép viszonyban maradjatok, azt pedig a gyerekek is megsínylik.

Próbáld elintézgetni, hogy egyedül is tudj boldogulni anyagilag, minden létező segítséget fogadj el és keress meg, és lépj. Én nem várnék a csodára. Illetve én szeptemberig a kislányunk első születésnapjáig hagyok időt, hogy helyrehozzuk közösen ami elromlott, ha nem sikerül, nem fogok tovább várni, bár anyagilag nálam is necces a dolog, a Gyedem csak arra elég, hogy magunkat eltartsam a gyerekkel,de akkor a rezsit nem tudom kifizetni, vagy kifizetem a rezsit, de nem tudom ellátni magunkat. Szóval akkor nyilván vissza melózni, de akkor meg nem tudnám bevinni meg hazahozni a bölcsibe. Nem könnyű, de a negatív rezgéseket, a feszültséget, a veszekedést mind mind megérzik a gyerekek, és az sokkal károsabb a lelkükre nézve, mint ha külön éltek Apukával.

Nagyon sajnálom, hogy ilyen a helyzetetek és őszintén kívánom, hogy úgy alakuljanak a dolgaitok, ahogyan az a legjobb lesz számotokra!