Megszólnak és újjal mutogatnak. Mit tehetnék? Meg őrülök

17 éves voltam mikor megszületett a kislányom, rá egy évre a kisfiam.

Rengetegen megszóltak , hogy mennyire felelőtlen vagyok és , hogy biztos rossz lesz a gyerekeimnek "ilyen ember mellett mint én vagyok" , mert ugye aki fiatalon szül az csak is egy senkiházi felelőtlen ember lehet.

A saját édesanyám is elfordult tőlem , ő mindig azt hangoztatta , hogy neki nem kell unoka , mert ott vannak a kistestvéreim és neki az elég .

Lassan két éve , hogy ismét teherbe estem a második kislányommal, akkor jött ismét a savazás és az újjal mutogatás , nagyon fájt és nagyon rosszul esett. Az édesapám , a párom és családja támogattak, meg pár barátom. 3013.03.19-én meg született a pici és kiderült , hogy gyógyíthatatlan beteg, teljesen kikészültem, aggódtam. A lányom hat hónapos volt, mikor a menkes nevű betegség elvitte. Teljesen össze zuhantam, de próbáltam magam tartani a kicsik miatt. Anyám engem hibáztatott a kislány haláláért.

Sikerült össze szednem magam sok segítséggel.

Rá pár hónapra ismét várandós lettem, próbáltam mindent megtenni a baba egészsége érdekében , étrendet alakítottam ki , tanàcsokat kértem.

23 hetesen elvetéltem. Még jobban összezuhantam , az anyám folyamatosan támad, azt mondogatja, hogy meg öltem a gyerekeimet .

Most ismét babát várok , teljesen rá vagyok parázva a dolgokra, nem bírnám ki ha őt is elveszíteném.

Sétálok a gyerekeimmel kézen fogva , nagy hassal és látom ahogy az emberek rám néznek, ahogy a játszótéren a pletykás szuperanyukák elrettentő példának hoznak fel a nagyobb gyerekeik előtt stb.

A fiatalok meg lesújtó pillantásokat vetnek rám. Ráadásul az édesanyám szapul.

Nem tudom mit tegyek